Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
ADALÉKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 291 egyesülést követelő kívánságokkal állt elő Egy szót sem szólt a paraszti tömegeket legközelebbről érintő feudális maradványokról és a nagybirtok felosztásáról. A kongresszus határozati javaslatai közé végül is csak annyi kerül be, hogy a „robot, melyet a 48-as törvények eltöröltek s most újonnan behoztak, teljes mértékben eltörlendő". Az aratószerződéseket illetően pedig az a határozat, hogy „ott, ahol az aratást ez időszerint csak résziben lehet végezni, tizedén vállalják el minden mellékes munka nélkül".214 A megfelelő vezetés nélkül lefolyt mozgalmakat az elnyomók sorra leverték. A szervezkedéseket betiltották. A vezetőket bebörtönözték. Várkonyi lapját a Földművelő-t, de a másik földmunkáslapot, a Földművelők Szaklapját és a többi hasonló jellegű újságot is rövidebb-hosszabb idő után betiltották. Az uralkodó osztályt nem elégítette ki a mozgalmak brutális elfojtása a sorozatos vérontásokkal, hanem a gazdaságon kívüli kényszert felhasználta arra, hogy et munkát megtagadókat rászorítsa a munka végzésére. Bihar megyében Schwarcz Ferencz gazdatisztje román summásokat fogadott fel azzal a feltétellel, hogy csak 5 hónap letelte után kapnak fizetést. Az írástudatlan parasztoknak jegyzőjük, amikor fölolvasta a szerződést, nem magyarázta meg ennek a résznek az értelmét. így azután, amikor az első hónap végén nem kaptak fizetést, a parasztok abbahagyták a munkát. Bekísérték őket a szolgabíróhoz, aki csendőrökkel kísértette vissza őket a munkahelyre és fegyverhasználatra adott parancsot, ha továbbra sem akarnának dolgozni. A munkahelyen könyörögni kezdtek a csendőröknek, hogy eszközöljenek ki valami pénzt számukra, ök szívesen dolgoznak, de csak akkor, ha pénzt kapnak. A csendőrök akkor kardot rántottak, összevagdalták a román munkásokat, úgy hogy kettőt közülük haldokolva szállítottak be a nagyváradi kórházba. Az ugyancsak Bihar megyei Nagybajom községben erősen felburjánzott a vetés. Nehézzé vált az aratás és a munkások béremelést kértek. Bérjavítás helyett a 90 főnyi aratócsapatot a csendőrök beterelték egy ganéjjal telt marhaakolba, ahol 36 óráig tartották őket. Többen közülük torokgyulladást kaptak. A 36 óra elteltével kijött a szolgabíró és holdanként 8 koronát ígért, megfenyegetve őket, hogy ha nem fogadnák el a feltételeket, a földbirtokos elveszi házukat és kukorioaföldjüket kártérítés fejében. így kénytelenek voltak elfogadni a feltételeket, ami azt jelentette, hogy az eddigi napi 50 krajcár helyett 60 krajcárért dolgoznak. A 90-es évek földmunkásmozijalmai részeredményeket azonban mégis elértek. A sztrájkok hatása alatt ugyanis a robotot sokhelyütt megszüntették és a munkafeltételek is javultak.21 3 A munkabérek is emelkedtek. Az uralkodó osztály azonban rendkívül nyugtalan volt a mezőgazdasági munkásság egyre nagyobb méretekben felszínre tört osztályharcai miatt és a maga részéről a maga módján megpróbálta a kérdést nemcsak csendőri, hanem törvényhozási úton is elintézni, hogy ezáltal törvényes gátat is állítson a parasztság szervezkedéseinek és megmozdulásainak útjába. Az 1898. évi II. tc. szolgálta ezt a célt. Érdemes lesz vele részletesebben foglalkozni, mert a törvényjavaslat tárgyalása világosan tükrözi, mennyire élt még a mezőgazdasági munkaszervezetben a feudalizmus és milyen szívósan ragaszkodtak hozzá a földesurak. A törvény 30. §-a kimondja, hogy, ha egy vagy több munkás felmondja arató, cséplő, nyomtató vagy egyéb munkaszerződését, az a többi munkást a szerződés felbontására nem jogosítja íel és a munkáltató sem mondhatja fel a szerződést. Ha az elvállalt munka az időjárás miatt megakad, vagy meg sem kezdhető, a munkások a munkáltató beleegyezése nélküi nem távozhatnak el és ha szerződés köti őket, más munkát tartoznak végezni. (36. §.) Ha a munkások a munkahelyen (igazolatlanul nem jelennek meg, vagy jogtalanul eltávozal4 Földmívelő, 1894. III. 5. 3. I. ш Bernát: i. m. 524, 526. 1. 17*
