Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
MÉREI GYULA rendszerrel, amit magyarul jancsibankó-rendszernek hívnak. Nem hinném, hogy bővebb magyarázatra szorulna a többszörös haszonszedésnek az a lehetősége, hogy a munkások készpénzjárandóságának egy részét utalványban fizették ki, amely csak az uradalom kantinjában váltható be. Az idény- és állandó munkások kiszolgáltatottsága azonban más vonatkozásban is élesen tapasztalható. Az évszázados személyi függés után a feudális maradványok továbbélése az egyre súlyosbodó feudális jellegű szolgáltatások a parasztság munkaerejének eladására kényszerült óriási tömegeiben továbbra is fenntartotta azt a tudatot, hogy ő a földesúr, vagy alkalmazottja kénye-kedvének ki van szolgáltatva. Ezt a tudatot a már ismertetett gazdasági tények is alátámasztották, hiszen a válság évtizedeiben a megszorult és munkaalkalmat kereső paraszt teljes védtelenségében és kiszolgáltatottságában olyan feltételek mellett volt kénytelen munkát vállalni, amilyet csak a földesúr vagy gazdatisztje diktált neki. A személyes függés különböző formákban való továbbélése tükröződik abban is, hogy a parasztság, ha föl-föllázadt is ellene, de zömében fásult beletörődöttséggel, majdnem azt mondhatnánk, közönyösen vette tudomásul, hogy serdülő és felnőtt leánya, felesége teljesen ki van szolgáltatva a földesúr vagy alkalmazottja kénye-kedvének. Az ú. n. falukutató irodalomban pl. Illyés Gyulának: Puszták népe c. munkájában számos példáját találjuk meg a parasztlányok kiszolgáltatottságának. Művészi formában tárja elénk, hogy a puszták népének leánya mintegy természetes kötelességként, a szolgálattal velejáróként veszi, ha munkaközben a számtartó vagy a gazdatiszt felszólítja arra, hogy este menjen fel hozzá a kastélyba. Néha még fügefalevélként valamiféle indokot is mondanak a szándék gyenge leplezésére, többnyire azonban ezt sem tartják szükségesnek.185 Móricz Zsigmond: Üri muri-jában olvashatjuk, és a könyv alapján készült filmben realista hűséggel ábrázolva láthatjuk a sommás lányok szomorú sorsát. A személyes függés tudatba idegződésének maradványa volt pl. az is, hogy a cselédek megajándékozták az urat. Illyés Gyula írja le, hogy a cselédek egymástól féltve őrizték javaikat, de az úrnak a legdrágább ereklyét is boldogan ajánlották föl. „Évekig kunyoráltam az én ásványgyüjteményem méltó elhelyezésére nagyapám öccsétől egy ólomberakással díszített gyönyörű pénzesládikát, amelyet hajdanában ő maga faragott. Nem adta. A jószágigazgatónak az első célzásra odaadta18 6 írja Illyés. A kiszolgáltatottság megmutatkozik a nyomorúságos lakásviszonyokban is. Az aratók barakkokban összezsúfolva laktak. Voltak uradalmak, ahol legalább a látszat kedvéért törődtek azzal, hogy férfiak és nők ne legyenek együtt. Az uradalmak jelentős részében azonban ilyen gátlásokkal nem „küzdöttek" a gazdatisztek, és csoportosan együtt háltak férfiak és nők vegyesen egészen fiatalok és már felnőttek. XIV. Taksások — cselédek A feudális kötöttségekkel terhelt mezőgazdasági munkaviszonynak а jobbágysághoz legközelebb álló fajtája a fel nem szabadított házatlan zsellér és a cseléd állapota közötti helyzetben levő ú. n. taksások (zsellérek) munkavállalása. Ezek a munkások lakásért, földhasználatért bizonyos számú munkanapot díjtalanul, további munkanapokat pedig a gazda felszólítására előre megállapított, a szabad munkapiaci bérnél alacsonyabb bérért kötelesek ledol-185 Illyés Gyula: Puszták népe. 185—200. 1. ,te Illyés: i. m. 147—148. 1.