Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
270 MÉR El GYULA megfelelő erdőt. A nádlási haszonvételt a faizással egyformán rendezi a törvény. Mindig és állandóan csak a 48-ban felszabadított úrbéresekről van szó és semmi intézkedés sincs a 48-ban fel nem szabadítottakról, ami tehát mindazoknak az állapotoknak további fennmaradását jelenti, amelyekkel az abszolutizmus korában megismerkedtünk és pusztán a volt úrbéresekkel szemben elkövetett jogfosztások orvoslását teszi lehetővé. Lehetőséget nyújt továbbá a törvény arra is, hogy a volt úrbéresektől a foglalás által megnagyobbított űrbéri állományt a tagosítatlan vidékeken visszavegyék. A maradványföldeken megtelepültcket pedig egyenesen megfosztja a legelőtől és az erdőtől, helyesebben tág kaput nyit arra, hogy legelő- és erdőhasználat fejében az ilyen földön ülő parasztokat, az eddigi feudális kötöttségekkel továbbra is odaláncolják a földhöz, sőt éppen a törvény alapján még szorosabbra is vonhassák a kötelékeket.14 3 Az irtványokról szóló 1871. 54. tc. nemhogy javítana, hanem még csak ront az eddigi helyzeten, mert földet juttat vissza a földbirtokosnak, tehát földrablásra nyújt törvényes alapot. Még sokkal világosabban és kíméletlenebből bontakozik ki a magyar birtokos osztály földbirtokpolitikájának képe a vadászatról szóló-, valamint a cselédkérdést szabályozó törvényekben. Az 1872. VI. tc. rendezni kívánja a vadászati jog kérdését és többek között előírja, hogy legalább 100 hold (1600 négyszögöles) összefüggő területnek kell lènnie a vadászterületnek, vagy pedig ha kisebb a terület, akkor körülárkolt, vagy körülkerített legyen. A 3!. § kimondja, hogy, ha egy vadászterületet képező nagyobb erdőterület egy vagy több birtokos 10Ö holdnál kisebb földjét körülveszi, az elszigetelt birtok tulajdonosa köteles a vadászati jogot a környező vadászterület birtokosának vagy bérlőjének bérbeadni és az viszont bérbevenni. A tagosítatlan területen a közös erdőben, legelőn, nádason a községé a vadászati jog. Ahol viszont a földesúri tulajdonban levő területen faizás, vagy egyéb jog volt a parasztoké, ezentúl a vadászati jog csak a földesurat illeti. Irtványon, udvartelki és egyéb úrbéri természetű tartozásokkal terhelt földeken a jelenlegi birtokbantartóé a jog. Az ellenzék, különösen a 48-as párt élesen támadja a kormányt a törvényjavaslat tárgyalása során, minthogy a nemesi közbirtokosságot és a községeket megfosztja a vadászat jogától. A 48-as párt álláspontját Szomjas József fejtette ki. Elmondta, hogy a haladó törvényhozás mindenütt megadta a vádászati jogot a föld tulajdonosának. 1789-ben a franciák, 1840-ben a poroszok, 1848— 49-ben pedig a frankfurti parlament foglalta törvénybe ezt a jogot. A forradalom leverése után a németországi reakció elérte ugyan, hogy Poroszországban csak a legalább 300 holdas birtokosoknak legyen vadászati joguk. Éppen ezért aggályosnak tartja, hogy a magyar törvényhozás ilyen reakciós törvényeket vesz példának. A törvényjavaslatban nem lát mást, mint azt, hogy „magát a vadászatot, ezen különösen szép úrias szenvedélyt és sportot emelni, a kis birtokosok kiszorítása által egyedül a vagyonos osztály számára biztosítani célozzák, mintegy kiváltságképpen". Igazságtalannak tartja, hogy a szegény embe. rek csak a haza oltalmára foghassanak fegyvert. Simonyi Ernő felemlíti, hogy a képviselőháznak sok fontos feladata van. Ne foglalkozzék tehát az úrfiak mulatságával. Egyébként ő is, mint Madarász József is, Szomjas álláspontjához csatlakozik. Madarász még külön kiemeli, hogy a törvényjavaslat visszaesés 48-hoz képest, mert az ő kerületében mindössze 30—40 embernek ad vadászati jogot és 2000 olyan embert foszt meg tőle, akinek a 48-as törvény sza-143 O. L. Ker. Min. Esterházyra 1890—18.847 és 29.981; a fogarasi ref. egyházra; 1890—2182—10.306. Esztergomi főkáptalanra; 1896-5083-26.670—37.244. Putnokra: 1890—27.411—34.265. A 48-as párti képviselők felszólalásaira Napló XV. kötet 334 s köv. lapok. A törvény indokolására: 1869. évi országgyűlés. Irományok. V. kötet 63. s köv. lapok.
