Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 247 behatol a parasztság legszélesebb tömegeibe, fokozott ütemben folytatja már 48 előtt megindult bomlasztó, rétegező tevékenységét. Ennek során már az 50-es években megindul a föld a dolgozó parasztság lába alatt és megkezdődik felhalmozódása a parasztság elenyésző kisebbsége, a kulákság kezén. Egyre növekszik a bérmunkára utalt nincstelen, vagy kevésföldű mezőgazdasági dolgozók száma, miközben a telkes gazda kihasználva a konjunktúrát, zsírosodik. Vásárol és csillapíthatatlan földéhségével magasba hajtja az árakat. Ezenkívül pedig minden lehető alkalmat felhasznál arra, hogy földbérlethez jusson. Számára a földbérletnek Lenin által megfogalmazott kétféle — egymással ellentétes — értelme közül csak egyik értelme van t. i. „A gazdaság hasznothajtó kibővítését jelenti."4 5 V. Az újabb földrablások és az azokkal kapcsolatos parasztmozgalmak. Az agrárproletariátus tömegei, továbbá a földéhes, földhöz jutni nem tudó, sőt földjéből egyre jobban kiszoruló szegény- és középparasztság elnyomorodása gyors ütemben folyik. Sorsuk csak súlyosbodik azáltal, hogy a használatukban levő földek, erdők, legelők stb., tagosítás, legelőelkülönítés, irtásvisszavétel formájában elraboltatnak tőlük. Mindezeknek a kapitalista termelési módra való áttérés céljából történő földrablásoknak széles kaput tárt az 1853. évi úrbéri patens 16. §-a. Ez kötelezővé tette a legelőelkülönözést, de nem szabta meg holdszámban a legelőilletőség szélső határait és így a visszaélésekre tag tér nyílott. Lássunk néhány példát. Nagy-Benna Gömör megyei község az úrbérrendezés következtében 111,5 hold maradványföldet veszített el 1801-ben.4 '' (Szalóky János és más rozgonyi lakosok 1862-ben panaszolták a visszaállított helytartótanácsnak, hogy a tagosítás alkalmával csaknem minden birtokukból kiszorultak, mégis úri és községi szolgálatra kényszerítik őket. Kérik tehát az úri szolgálat alóli felmentésüket.4 7 A birtokososztály érdekképviseleti lapja, a Gazdasági Lapok is kénytelen volt megállapítani, hogy a tagosítás és Iegelőelkülönzés földrablást jelent. „Ahol a tagosítás nem barátság, hanem per útján jött létre, ott az többnyire kedvezőtlenül üt a volt jobbágyok részére."4 8 Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy ahol megegyezés jött létre, az előnyös volt a parasztságra. Sennyey Pál báró, híres konzervatív főúr és a bodrogközi Bély község közt létrejött megállapodás szerint, az irtásföldek felét visszaadták a földesúrnak, a kuriális telkesek pedig, külső telkeik felét visszaadván, a másik fele örökbirtokban náluk marad.4 9 A magas klérus egy lépéssel sem maradt el a földrablásban a reakciós főurak mögött. A kalocsai érsek és Kalocsa közötti megváltási egyezségben benne volt, hogy míg a község legelőjét 48 előtt az érsek és a jobbágyok közösen használták, most a 4500 holdnyi terjedelmű legelő egynegyed részét át kellett adniok az uradalomnak és le kellett mondaniok a faizásról is.5 0 A veszprémi püspök és a különböző balatonvidéki községek közti „megegyezés" sem fest máskép. Az uradalom a jobbágykézen lévő földek legnagyobb részét irtásföldnek, tehát nem úrbéri természetűnek 45 Lenin: Kapitalizmus 190., 191. I. 44 O. L, V. Htt. 1861—XXIII.-Urb. 362 (1). 11 740. 47 O. L. V. Htt. 1862—II—XI—56 674. v. ö. még G. Pr. 1853,, 11 790. és G, 1853—351, és 8537, stb. 48 G, L. 1862. VI. 30. 49 G. L. 1856. XI. 20. 50 G. L. 1856. IV. 3.
