Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
ADALÉKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 237 a Hajdúságot, a Jász-Kún kerületet, a 16 szepesi város földjét, a nagykikindai és tiszai koronauradalmakat és egy csomó olyan helységet, amelyek csak tizedet adtak, de úrbéri szolgáltatást nem teljesítettek, pl. Báta, Báta szék, Dunaföldvár, Tolna, stb., ezeknek a területeknek 2,654.000 holdjával együtt is csak 13,053.510 hold lett volna a felszabadult parasztság kezén. Ehhez járult még 400.000 holdnyi ú. n. dézsmaföld. Természetes azonban, hogy a szabad földek teljes egészükben nem voltak paraszti kézen, hiszen a koronauradalmak jelentős része házi kezelésű volt. A 16 szepesi város földjei polgárok kezén voltak, úgy, hogy a statisztikákban meglehetősen erős hibaforrás van. Még jobban kiütközik a birtokeloszlás aránytalansága, ha figyelembe vesszük az egykorú statisztikus következő megjegyzését: „földbirtokosaink között találkoznak olyanok is, akik a felszabaduló úrbériségi földek leszámítása után még most is 150—200 ezer földet tudhatnak saját birtokukba. 30—40 ezer holddal rendelkezőt találunk pedig mint kevésbbé ritkaságot. Ezek 500 család voltak összesen. Egyébként átlag mindegyik birtok 5000 holdon felül rúgott 1000—5000 holdas 1—2000 is találtatott."2 Ez azt jelenti, hogy a földesurak kezén levő 18,500.000 holdból 3,000.000 hold 500 család birtokában volt. Hogyha meglehetősen nagy hibaszázalékot figyelembe véve az, 1—5000 hold közötti birtokokat átlagosan 3000 holdasnak vesszük és ezek 1—2000 közötti birtokosainak számát 1500-ra tesszük, akkor eme 1500 család kezén 4,5 milliónyi föld halmozódott össze, tehát kb. 2000 család kezén 7,5 millió hold. A valóságban persze ezek az aránytalanságok még sokkal élesebben tűnhettek szembe. A tényleges állapotot azonban megfelelő statisztikák és adatok híján helyreállítani egyelőre nem tudjuk. Ezek mellett a nagybirtokok mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni az 500—1000 hold közötti középnemesi birtokok nagy számát sem. A főakadály azonban a paraszti tömegek földhiánya, az egyházi és világi nagybirtok, amely lehetetlenné tette az óriási földnélküli vagy kisföldii paraszti tömegek földhöz jutását. Ez a háttere annak a síknak, amelyen a parasztságnak földért folytatott harca kibontakozik. Ezen a sötét háttéren élesen kirajzolódik a felszabadult jobbágyság kizsákmányoltsága, technikájának elmaradottsága. II. Parasztmozgalmak 1849—1852. Nézzük meg ezt а tényt először а parasztság mozgalmának első szakaszában. Az 1848-as forradalom jobbágyfelszabadítása döntő jelentőségű élményévé lett a magyar parasztságnak. Addig is érezte elnyomott, kizsákmányolt voltát. Addig is megpróbált könnyíteni helyzetén, amit a 19. sz. első felében egyre sűrűsödő parasztmozgalmak mutatnak. Élesedő osztályharccal felelt a fokozódó elnyomásra, növekvő kizsákmányolásra. Az 1848-así forradalom ebben a tekintetben is döntő jelentőségű változást hozott. A parasztságban nem csupán sorsának elvi se Ihetet 1ensége tudatosodott. Eddig már pl. az 1831-es koleralázadás tanúsága szerint is eljutott. Most annak is tudatára ébredt, hogy sorsán változtatni is lehet és már van út a teljes felszabaduláshoz, lehetőség nyílik a nagvbirtoknak a parasztság terjeszkedését gátló ölelésétől és az összes feudális kötöttségektől való megszabadulásra. Teljes felszabadulás és földhözjutás reményét keltette a volt jobbágyságban a felszabadítás. Kiindulópontot látott benne, szabadságának 2 Galgóczy Károly: Magyarország, A Szerb vajdaság, s Temesi Bánság mezőgazdasági statisztikája. Pest 1855. 88. és köv. lapok.
