Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
BEM JÓZSEF ÉS A MAGYAR SZABADSÁGHARC 21 román forradalmárok egyik vezető egyéniségét és magyar részről ott harcol a vezér közvetlen közelében legnagyobb költői lángelménk, Petőfi. Az európai népek közös szabadságának e lelkes hívei Bembon látták azt a forradalmi egyéniséget, aki a forradalmi politikusok közül messze kivált következetes forradalmár magatartásával és katonai példamutatásá\'al. Boliac a románság felé, Petőfi a magyar nép felé emelt ércnél maradandóbb emléket a nagy hadvezér alakjának, aki a román és a magyar nép közös összefogásáért ontotta vérét a közös ellenséggel vívott harcokban. Az erdélyi fővezér a politikai szabadságot valóban össze akarta kötni a társadalmi felszabadulás nagy müvével. Gyakorlati intézkedéseiben — melyek felháborítottak minden olyan politikust, aki nem látott olyan messzire, mint ő — а társadalmi, szociális, katonai célok összefonódnak s olyan radikális magatartást árulnak el az élet minden területén, hogy elkerülhetetlenül bizonyos súrlódásoknak kellett előállniok közte, meg a polgári közigazgatást képviselő tisztviselők között, akik Bem következtetéseiig nem jutottak el, hanem lemaradtak azon a forradalmi úton, amely végeredményben közös útja volt az 1848-as magyar forradalmároknak. Bem azokkal szemben, akik intézkedéseit bírálták s akik magukat vele azonosítani nem tudták, a forradalmár katona skrupulusoktól mentes álláspontját képviselte, a katona praktikus gondolkodását, mely nem riad vissza a gyökeres intézkedésektől és a merész kezdeményezésektől, ha úgy látja, hogy tőlük függ a forradalom katonai és politikai sikere. Forradalmi intézkedései közül a nemzetiségeknek adott széleskörű amnesztia, a székelyek telepítése és a só árának leszállítása voltak azok, amelyek nagyobb vitákat váltottak ki. Sokan önkényeskedést és elhamarkodott lépést láttak ezekben az intézkedésekben, — tiltakozásuknak azonban nem volt foganatja. Végeredményben mindegyik intézkedés egy-egy jólirányzott gesztusnak ígérkezett az erdélyi néptömegek megnyerésére. A közkegyelem biztosítása, a só árának leszállítása közvetlenül érintette a nemzetiségeket s megnyerésüket volt hivatva elősegíteni. A székely telepítés а honvédelem pillanat-diktálta követelményeit tartotta szem előtt és kisebbfajta földosztás jellegével bírt. Mindezeknél az intézkedéseknél Bem szeme előtt az erdélyi lakosság magatartásának gyökeres megváltoztatása lebegett s úgy vélte, hogy ennek az elérésére sokkal jobb eszköz a széleskörű amnesztia, a múlt hibáinak elfe'edése, а nemzetiségi tömegek és vezetőik iránti loyalitás, mint az a kemény kéz, amely a félrevezetett tömegeket elrémisztő péidák statuálásával iparkodik megjuhászítani, mint ahogyan azt а vésztörvényszékek tették. Bem, aki az elfoglalt területeken szigorú katonai diktatúrát honosított meg, a háborús közigazgatás feladatait azoknak a nagy feladatoknak a függvényeként fogta fel, amelyek rá, mint forradalmi katonára vártak. A katonai diktatúra szükségére vonatkozólag annak a felfogásnak ad kifejezést, hogy „két kard egy hüvelyben nem fér meg, — a civil hatalom mindig vitatkozó és késedelmes; én parancsolok s önök vitatkoznak, — az idő telik s az ellenség kipiheni ezalatt magát."5' Ebből az egyszerű, plasztikus érvelésből folyik általános ellenszenve a polgári közigazgatás elmaradt módszereivel szemben;57 ezért van az, hogy az elfoglalt területeken teljhatalommal rendelkezik, birtokokat koboz, telepít, radikális intézkedésekkel könnyíti az ország megszer-58 Teleki S.: Emlékeim. I. k. 32. 1, 67 Czetz erről így ír: „Bem's Geschichtskenntnis sagte ihm, das in Revolutionszeiten, wo alles aus seinen Fugen gerissen ist, nur eine mifitairische Diktatur im Stande ist, die einzelnen Theile des Staatsorganismus zusammenzuhalten und so der künftigen bürgerlichen Verwaltung Bahn zu brechen. Darin liegt auch der Grund vom Berns Abneigung gegen alles Comissarietswesen und weshalb er nie einen Regierungscommissair in seinen Nahe duldete." Czetz i. m. 113. 1.
