Századok – 1950

Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199

A MAGYAR JAKOBINUS MOZGAI.OM 233 kacérkodnak vele, hogy II. József ellen megnyerjék és ismeretes, hogy első győzelmeik után szembefordulnak vele. 1790-ben II. Lipót biztatja őket harcra a nemesek ellen és nemsokára a nemesekkel kötött kompromisszum után ő is cserbenhagyja őket. A demokraták legnagyobb hibája, hogy bár látták, hogy szükségük van a parasztsággal szövetségre, mégsem mertek erre eléggé építeni. így mind a két osztály felé elszigetelődtek és amikor a király lecsap rájuk, az ország néma marad. Ferenc és emberei rémeket látnak, amikor katonaságot összpontosítanak a kivégzés idejére, sehol sincs jele az ellenállásnak. A mozgalom elbukik. Révai József írja: „A polgári haladás­nak plebejus-forradalmi útjára a viszonyok Magyarországon még éretlenek voltak; ezen az úton csak egy maroknyi élcsapat járhatott, a nemzet széles tömegei nem."14 4 ' 1794 júliusában kezdődnek meg a letartóztatások. Ferenc vérbefojtja a mozgalmat. Hatvan embert helyeznek vád alá, húsz halálos ítéletet hoznak, hetet kivégeznek, két vádlottat öngyilkosságba kergetnek és huszonhetet több esztendei várfogságra ítélnek. Céljuk megfélemlíteni mindenkit, aki legkisebb mértékben is híve a demokratikus eszméknek, a polgári átalakulás­nak. Felségsértési pereket indítanak kocsmai kijelentések, felfújt rendőri jelentések alapján. Sándor Lipót a királyhoz intézett memorandumában á reakciós, megtorló intézkedéseknek egész rendszerét dolgozza ki, a katolikus egyház befolyásának további erősítésére, a parasztság oktatásának teljes megszüntetésére, az egész iskolarendszer átvizsgálására, a demokrata taná­rok eltávolítására, öt egyetemi tanárt elmozdítanak, kettőt Pestről kiutast» tanak. Még Kant tanítását is megtiltják, azzal az indokolással, hogy „ ... indo­kolatlan kételyeket támaszt, és szkepticizmusra vezet." az irodalmi élet is megáll. „A kedélyek valóban megfélemledtek. Kiik a demokratai elveket már elébb sajátjukká tették volt, látván elvtársaik szomorú végét, megrettenve rejték kebleik mélyébe a véleményeket..." — írja Horváth Mihály.145 A 18. században még nem volt kiút Magyarországon a feudalizmusból. Az 1790-től 1794-ig terjedő mozgalmak az 1848-as forradalom előjátékai. Ugyanazok a társadalmi rétegek lépnek harcba, mint ott, ugyanazokért a célokért, mint ott, csak ötven évvel feiletlenebbül. Mindazok a problémák felvetődnek itt, amelyért 1848 nagy összeütközései folynak, csak gyen­gébben, mint ott és néha torzán. Az 1790-es évek mozgalmainak még a fogyatékosságai is 48-at idézik, azzal, hogy 48 éppen azért lehetett 48, mert ki tudta küszöbölni azt, ami 1794-ben még bukást okozott. A magyar jako­binusok nemcsak a problémákat vetették fel, de a kiutat is megmutatták, ha nem is voltak képesek azt megvalósítani. Csak ők tudták programmjuk­ban összekötni a nemzeti függetlenséget a polgári átalakulással, ők tárják fel fél évszázaddal megvalósulása előtt a demokraták és a középnemesség össze­fogásának gondolatát, ők mutatják meg a paraszt „felzendüléssel" a pol­gári átalakulás legfőbb kérdését. Igaza volt Kossuthnak, amikor azt mondotta róluk" ... a 89-iki ... eszmék hajnalának pacsirtái voltak, (azon eszméké, amelyeknek mi 50 év múlva testet adtunk."14 6 A jakobinus mozgalom, hibái­val együtt, legnagyobb hagyományaink közé tartozik. Harcukat teljesen csak ma érthetjük meg, amikor a nép győzött és Д Szovjetunió segítségével saját államát megteremtette. A magyar burzsoázia soha nem valósította meg azokat a nagy történelmi feladatokat, amit hajna­lának képviselői kitűztek. Itt mutatkozik meg, hogy a burzsoázia gyenge­sége nemcsak negatív tényező volt a mozgalomban, hanem pozitív is, mert ,44 Révai József: Id. m. 12. 1. ,4S Révai József: I. m. 12. 1. Horváth M.: I. m. 6. köt. 152. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom