Századok – 1950
Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199
A MAGYAR JAKOBINUS MOZGAI.OM 231 embernek természeti jussai meg némulhatnak ugyan, de mihelyt ez egy jó alkalmatosságot talál arra, hogy rabságának lántzait öszve törje, azonnal a' felzendiilésre köteles." „... mindenik nemzet szabaddá lehet azonnal, •íihelytt azt akarja. Az ollyan tiránusz, kit egy Nemzet el hágy, semmiségbe vissza dűl, és a' nemzeti test őtet könnyen el tiporja."12 7 Míg a forradalom első szakaszában a Habsburg-ellenes nemzeti harcban a középnemességre számítottak, a második szakaszában, a „gyalázatos feudális sziszthema" ellen a parasztságot akarták harcra tüzelni. Parasztfelkelést akartak az ő vezetésükkel. „Mi kép formálódik a' köz fel zendülés? — A' jobbágyok rabságának igáját többé nem tűrhetvén, előbb magok köztt a' közönséges vélekedést az embernek természeti jussairól az írások és a* társalkodások, vagy öszve szövetkezések által állapítsák meg. Az utánn pedig azok, kik több talentommal bírnak, és kiknek szívét polgár-társaiknak boldogtalanságaira a' világító Filosófia meg nyitotta, a' királyoknak és arisztokratáknak vétkeit ki fejtvén és elő adván, a' néphez fel kiáltanak: Fegyvert fogjunk polgárok!! esküdjünk meg a' szabadságra, vagy a halálra."129 A parasztságnak azonban konkrét követeléseit nem fogalmazták meg, A középnemesség felé a reformátorok kátéjában tudtak konkrét programmot adni, rendkívül szellemesen, hogy szövetségesüknek megnyerjék, de a parasztság felé a tulajdonhoz való jogon és a népképviseleten kívül mást adni nem tudnak. Csak „A hasznok" című iratuk veti fel, hogy „A sok jószág elvétele által a szegényeken való segítség," de hogy ez csak királyi, vagy egyházi „jószágra", vagy pedig a többire is vonatkozik, azt nem fejtik ki. Éppen a parasztkérdésben mutatkozik meg leginkább gyengeségük. A parasztság felé azért közelednek, hogy felhasználják forradalmi erejét a polgári átalakuláshoz, de felszabadításukat nem paraszti, hanem burzsoá módon vetik fel. Szervezeti utasításaikban, a „Föltételek"-ben felhívják a figyelmet, hogy „plébánosokat, prédikátorokat, falusi nótáriusokat" kell megnyerni leginkább, akikre valószínűleg azért gondoltak, hogy majd a parasztság vezetőivé legyenek a felkelésnél. Azonban a parasztsággal még sem foglalkoznak annyit, mint a középnemességgel. Sem programmot, sem külön szervezetet nem hoznak létre számára, mint a középnemességnek. A parasztsággal való kapcsolataikra vonatkozó adatok még nincsenek összegyűjtve, azonban kétségtelen, hogy a parasztság fontosságának a felismerése dacára, a parasztsággal szövetséget teremteni nem tudtak. Ugyanilyen ködösek elképzeléseik a forradalomról, amit „támasztani" akarnak. Ezzel a kérdéssel Martinovics és Szentmarjay foglalkoznak legtöbbet, de nekik sincsenek és mint forradalom „támasztóknak", nem is lehetnek reális elképzeléseik. A kérdéssel nem is foglalkoznak sokat, kitolják aorra az időre, amikor majd elég számosan lesznek. Martinovics beismerte: „Arra nézve, hogy a fölkelés idejében mikép kellett volna az országot kormányozni, nem voltam egészen tisztában magammal."12 9 Az egész szervezet igen laza volt, a tagok közötti kapcsolat nem volt kiépítve, Martinovics is csak levelezés útján volt állandó összeköttetésben, az igazgatókkal. Tervezte ugyan, hogy majd rendszeres jelentéseket fog tőlük kapni, de erre nem került sor. Szervezési munkájuk kimerült tagok szervezésében és ezzel összekötve a katekizmusok terjesztésében. Minden felvett tagnak meg kellett alaposan tanulni a katekizmust és két újabb tagot szereznie, akiknek a katekizmust átadják. Az egész szervezet propaganda szervezet volt, amint erre Horváth Márton Támutatott. „... mozgalma természetesen primitívebb volt, mint л TM I. m. 111. 1. U. o. Martinovics vallomásai. Fraknói id. m. 261. L
