Századok – 1950
Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199
215 keresztül. A polgári átalakulásnak három elgondolása között keresték a helyes utat. Az egyik a monarehista demokratizmus, a másik a nemesi reformizmus é« a harmadik a köztársasági összeesküvés. Végeredményben egyik út sem lesz igazi osztályprogrammá, hanem megmarad illúziónak. Az egyes programmok nem kerülnek élesen szembe egymással, mint a francia forradalom osztályprogrammjai, hogy az egyik híve.« leszámoljanak a másikkal, hanem összekeverednek. Nincs m<>göttük széles osztályharc és ezért az egyes utak nem válnak el egymástól, hanem átmennek egymásba. Nincs olyan közöttük, aki legalább két lehetőségét a i polgári átalakulásnak ne kísérelte volna meg és önmagával mégsem került ellentétbe. Sőt úgy járják végig az utakat, hogy az előző elgondolással még nem szakítottak teljesen, amikor már a következőt próbálgatják. Mint Horváth Márton megállapította: „A dekabristáknál éppúgy hiányzott az ideológiai egység és a következetesség, mint Martinovi cséknál."7 0 A jakobinus mozgalmat ideológiai és politikai zűrzavar jellemzi. Eszméik kiforratlanok, az elvi tisztázás hiányzik. A demokrata értelmiség II. József és II. Lipót idején teljesen rabja a monarehista demokratizmus illúziójának. Hajnóczy József uralkodása alatt alispánná lesz. Kazinczy iskola felügyelővé, Batsányi kamarai gyakornokká. „A műveltebb elemek, a kik Magyarországot iki akarták emelni elmaradottságából, rajongtak érte, nemzeti érzelemtől hevülő íróink nem láttak benne ellenséget, még a német nyelv életbeléptetésére vonatkozó rendelet megjelenése után sem...." (T. i. II. Józsefben К. I.)71 A középnemesség Habsburg-ellenes mozgalmában nagy részük csak reakciót lát. II. Lipót uralkodása alatt, amikor a középnemesi mozgalom tetőfokát éri el, a demokratikus értelmiség nincs mellette. Más-más oldalról támadják a feudális és gyarmati Magyarországot, de egymással nem szövet' ségben, hanem harcban. A nemesség a gyarmati ellen, a demokraták a feudális ellen harcoltak s e kettő egymással szövetkezni nem tudott. A nemesség harcát a függetlenségért gyengíti, hogy a demokraták a király mellett állnak és' az felhasználja őket ellenük, a demokraták harcát a feudális ellen gyengíti, hogy a királytól várják a polgári átalakulást, ezért követeléseik igen mérsékeltek. Ekkor még csak reformerek és nem forradalmárok. Az 1790/91-es országgyűlés alatt a nemesi reformizmus illúziója, bár nem szorítja ki az abszolutista demokratizmust, de többeket meghódít, ha nem is annyira, hogy a két irányzat között harc fejlődjön ki. Megférnek egymás mellett békességben monarehista demokratizmus és nemesi reformizmus. Batthyány Alajosért, a nemesi reformerért lelkesednek a demokraták. Bacsányi verset ír hozzá: „ ... áldva fogják áldani nagy neved Mindenkor, és mély tiszteletben Tartani még tetemid porát is.""2 Martinovics és Laczkovics a magyar mágnások ékkövének nevezik.73 Kazinczy ezt írja róla: „Lelkének húrjai egészen az enyémmel eggy eránt adtak hangot.7 4 I. Ferenc uralkodásának elején összeomlik mindkét illúzió. A nemesi kompromisszum összezúzza a nemesi reformizmust és I. Ferenc egyre erősödő reakciója az abszolutista demokratizmust. I. Ferenc a francia forradalom elleni Te Horváth Márton: Lobogónk Petőfi Szikra, 1950. 108—109. 1. :i Grünwald Béla: A régi Magyarország. 3. kiadás. Bpest, 1910. 528—529. I. 7- Csaba Jenő: Batthvány Alajos. Bpest, 1917. 50. 1. 7 U. o. 74 Váezy János: Kazinczy Ferenc és kora. 1915. 335. I.
