Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
its KOVÁCS KNMÍI: mellett, melyek már megadattak s még megadatni ígcrtettuk, anélkül, hogy új segedelemre szükségem leendne, Erdélyt visszafoglàlandom." Az első nagy siker: Kolozsvár visszafoglalása. Ide karácsony napján vonul be a hosszú menetelések, harcok alatt megfáradt, kiéhezett, elrongyolódott magyar sereg. Mint Czetz írja, „talán még sohasem vált be fényesebben a hadtörténelemben az a stratégiai axióma, hogy „az ellenséget lábbal kell legyőzni", és az elszenvedett fáradalmakért még sohasem adatott ilyen magas jutalom. Az emlékírók a legnagyobb lelkesedéssel emlékeznek meg a magyar hadseregnek erről a diadal út járói, mely a feléledt csapatokat, de magát Bemet is az egész országban a hír szárnyára tette. „Bem neve mindenhová elért", mondja Czetz. Kolozsvár nyolc napi szakadatlan menetelés után kardcsapás nélkül esett Bem ölébe. A tavaszi lui г сок megteremtik Bem körül azt a személyi nimbuszt, azt а csodálatot, amely az erdélyi hadjárat utolsó pillanatáig sem foszlik szét. Bem bátor és eredményes hadviselése ellenséget, barátot egyaránt ámulatba ejt. A Debrecenbe menekült kormány január 9-i első ülésén Kossuth beszédében csodálkozással állapítja meg, hogy Bem „eddig még mindig meg szokta mondani, mellyik nap, mellyik órában mit fog elfoglalni, eddig még mindig előremondásai teljesültek." Ez az elismerés március hónap folyamán lelkes hódolatba csap át, — a hadi sikerek gyarapodásának megfelelően. A Bemnek küldött levelekben Kossuth az egész nemzet nevében fejezi ki mélységes elismerését a lengyel nép nagyszerű katonafiának, aki nemcsak maga körül, katonái táborában tudott újból hitet, erőt ébreszteni, hanem az egész nemzet erejét megacélozta s a szabadságharc sikerébe vetett hitet ismét erőssé tette ország szerte. „Tábornok úr! önnek minden lépése csodálattal tölti el a nemzetet, a hadsereget... ön beléje önti a győzelem reményét, ön a mi szent harcunk szerencsés kimenetelő iránti hitet, melyet vas kitartással a legsúlyosabb pillanatokban változatlanul fenntartott, az egész nemzet közö.4 hitévé tette és ezen hit magában rejti a siker biztosítékát. Az ön dicsősége örök a történelemben és a magyar nemzet ön iránt örök hálára van kötelezve." Csányi polgári kormánybiztos magatartása érdekesen tükrözi a hatást, melyet Bem a környezetére tett. Kossuthhoz és a Honvédelmi Bizottmányhoz küldött jelentései eleinte az aggódás hangján szólnak Bemről („szeles", „féltem az öreget, eszeveszetten megy neki, tartalék nélkül" jan. 27.), de a hang rövidesen lelkes elismerésbe csap át: „Nemcsak nagy tüzér, de nagy hadvezér is." „Az ellenség pollákjait ostorával ütögette és lengyelül szólott rájuk, azok nem mertek lőni."** A személyi bátorság, a haláltmegvető forradalmi magatartás példaképévé lesz Bem. Lenyűgöző hatással van az ellenségre is. Czetz számol be róla, hogy a február 7-i szászvárosi ütközetben, ahol egyébként jobb kezének középső ujját puskagolyó zúzta szét s a véres kesztyűt sajátkezüleg vagdosván le róla, operált kezével nyomban nyeregbe szállt, az osztrákok már-már elfoglalták egyik ütegét. „Ebben a pillanatban az öreg Bem maga ugratott oda az ágyúk védelmére. .Canaille, meine Kanonen will ich haben!' kiáltotta dühösen s lovaglóostorával az egyik osztrák vadász arcába csapott." Az esetet valamennyi szemtanú elmondja. A télá és tavaszi hadjárat sikereire azonban már ekkor rávetődik a közeledő cári intervenció komor árnyéka. A cár segítségülhívását hosszas készülődések, s az osztrák hadvezetőség részéről ingadozások előzték meg. Maga a gondolat nem Bem akcióinak hatására fogamzott meg: a szászok már december 2-án nyilatkozatot szerkesztettek a cári seregek behívásának szük-M Idézi Sebes D.: Két Magyarország, Bpest é. n. 73. 1.
