Századok – 1950
Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178
A HAJDÚK 1514-BEN 181 Az oklevelekben és levelekben tehát a „keresztesek" mellett általában a „parasztság" valamilyen kifejezésével találkozunk, anélkül, hogy a források a felkelők közelebbi társadalmi helyét sejtetnék. Ezek a megjelölések sokszor valóban a műkifejezés, a szokványos formula jeleit viselik magukon. II. Ulászló 30 okleveléből például 16 oklevélben a „rustici et populäres v. plebae conditionis homines" változatai fordulnak elő. A számba vett egykorú oklevelek és levelek között csupán kettőt találhatunk, amelyekben közelebbről másokról is mint parasztokról: éppen. ía/dúkról van szó. Mindkét levél II. Ulászló_kirá|xjneve alatt kelt, az egyiket Leo pápának, a másikat bécsi kövétenek, Кövendi Szcкeiy Miklósnak írta. A király kancelláriája ez esetben nem elégedett"meg a parasztok általános emlegetésével, hanem külön a hajdúkról is megemlékezett. ( II. Ulászló 1514. július 3-án kelt levelében1 2 pénzseöítséget kért X. Leo pápától s előadta, hogy a paraszt nép (rusticana plebs) a kereszt neve alattbüntetlenséget nyerve, váratlanul veszedelmet és vihart idézett fel. Hozzájuk — a szántóföldön élő parasztokhoz — csatlakozott „a marhapásztoroknak (bubulci), a kecskepásztoroknak (caprarii) és az ilyfajta pásztoroknak nagyon erőszakos csapata, akiknek hatalmas sokasága lakik ebben az országban, ennek termékeny és gazdag síkföldjén".^ Miután a király hozzáfűzte, hogy ezek mind arra törekednek — mivel a köznép törekedik az új dolgokra —, hogy a szolgaságból szabadságra jussanak, a továbbiakban előadta a nemesség ellen végrehajtott támadásokat, kegyet'enkedéseiket, de levelében a pásztorokat — vagyis, mint látni fogjuk: a hajdúkat — többé nem említette. A király a bécsi követéhe2;^1514. július 14-én írt levelében13 már kimondottan „hajdúkéról írt. Ulászlója levelet azért írta, mert Miksa császár, akitől segítséget várt, tudni óhajtotta, hogy miként áll a zendülés ügye, mit tettek elnyomására, hol gyűltek össze a parasztok és milyen számban? A király? ekkor már a parasztoknak Temesvárnál történt leveréséről számolhatott be. Beszámolója során előadta azt is, hogy Dósa Györgyöt, a zendülés szerzőjét, tüzes koronával megkoronázták, majd pedig [a meztelenné tett Dósa György lábait megkötözve, katonái, akiket közönséges nyelven hajdúknak hívnak, akik oly sok gonoszságot vittek végbe és akiket mind tréfásan, mind komolyan bestiáknak szoktak nevezni, testét fogaikkal szaggatták és faltékj végül Dósa hulláját négy részre vágva, akasztófára függesztették. A király azután elmondta, hogy az ország egyes részein még folyik a harc, szükség esetére kérte Miksa segítségét, de a továbbiakban már nem szólt a hajdúkról. A király kancelláriáiból származó oklevelek és levelek közül tehát mindössze a két külföldre írt levél említette a pásztorokat, illetőleg a hajdúkat, ez a két levél azonban a hajdúk 1514. évi szerepére vonatkozólag annál nagyobb súllyal esik a latba: az egyik az Alföld hatalmas legelőire és nyájaira utal, a pásztorok hatalmas sokaságáról beszél, akik Dósa seregébe álltak, a másikban a király Dósa Györav katonáit, akiket a szörnyen megkínzott vezér harapdálására parancsoltak, a hajdúkkal azonosította. márc. 4. Archiv d. Ver. für Sieb. Lk., R F. IV. 3. 77. 1.; Bihar m. 1515. márc. 17. Tört. Tár 1904. 235. 1.; Arad megye 1515. szept. 15. Orsz. Ltár. Dl. 22715; aradi káptalan 1515. nov. 25. Tört. Tár 1904. 238. 1.; Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíró 1516. márc. 5., Orsz. Ltár, Perényi cs. Itára 1516. Fase. XX. fr. 18; Csanád megve 1516. ápr. 5. Orsz. Ltár. DL 22766; csanádi káptalan 1516. aug. 23. Orsz. Ltár. 47170; v'ár«dhegyfoki káptalan 1517. nov. 13. Orsz. Ltár. Dl. 47218. 12 A levél fogalmazványa első lapjának hasonmását és az egcsz levél magyar fordítását közölte Marczali Henrik: Nagy Képes Világtörténet VI. k. 642—643. lapjai között. A fogalmazványt Balbi Jeromos, II. Ulászló kancelláriájának humanista titkára Irta. Az eredeti Oláh Miklósnak a jászóvári prem. könyvtárban őrzött levelcskönyvében. Sajnos, ezt nem volt alkalmunk használni. " Tört. Tár 1891. 338—339. 1.
