Századok – 1950
Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178
A HAJDŰK 1514-BEN Történetírásunk hosszú időn keresztül egyáltalában nem vett tudomást erről, hogy 1514-ben Dósa György parasztseregében harcoltak, sőt minden jel szerint komoly szerepet játszottak a hajdúk, akik történeti forrásainkban éppen ez alkalommal lépnek először a történelem színére. A magyar történelem első tudományos rendszerezői, Katona István és Pray György a parasztmozgalomról szólva éppen úgy nem tettek említést a hajdúkról a 18. az. második felében, mint később Feszler Ignác Aurél, Engel János Keresztély, a 19. század második felében pedig Szalay László és Horváth Mihály sem. Először Dudás Gyula a szabad hajdúk történetéről 1887-ben kiadott munkájában hívta fel a figyelmet arra, hogy „Dózsa György seregében nagy számmal voltak hajdúk is, sőt az 1514. évi pórlázadás egyik tényezőjéül ők szerepeltek".1 Dudás hivatkozott Verancsics Antal leírására s utalt az 1514. évben hozott megtorló törvényeknek a hajdúk fegyverviselését eltiltó s egyáltalában a hajdúk kiirtását célzó rendelkezéseire, melyeket ezideig nem hoztak kapcsolatba a parasztmozgalommal, pedig ez kézenfekvő lett volna. A hajdúk 1514. évi szerepéről Dudás által jóformán csak megpendített gondolat csupán két évtized múlva talált némiképpen továbbfejlesztésre Takáts Sándorban, aki ismételten is hangsúlyozta a hajdúk részvételét az 1514. évi nagy parasztmozgalomban, a hajdú-réteg keletkezését jó érzékkel hozta összefüggésbe a 15. sz. óta felvirágzó marhakereskedelemmel, sőt a hajdúknak a felkelő parasztok között való szereplését is indokolni vélte az előző évtizedekbeli marhakiviteli tilalmakkal.2 Takáts csapongó apró megjegyzései nem keltettek figyelmet, amit pedig megérdemeltek volna. Legjobban erről Márki Sándornak Dósa Györgyről írt életrajza, az 1514. évi parasztforradalom-1 nak első és mindmáig legteljesebb monográfiája tanúskodik.* Márki az 1514. évi parasztmozgalom forrásait alaposan tanulmányozva, szükségszciűcn lü'uuször találkozott a hajdúkkal, azonban — Takáts sejtetéseitől nem befolyásolva — megelégedett azzal, hogy a források adatait egyes pontokon elbeszélésébe szője, fel sem vetve a hajdúk forradalmi szerepének s az e mögött élló gazdasági és társadalmi tényeknek a kérdéseit. Üjabban Molnár Erik és Székely György már e tekintetben is előbbre vitték a kérdést,4 de a hajdúk 1514. évi szerepére vonatkozó adatok feltárására és az egész hajdú-kérdés megvizsgálására nem történt kísérlet.8 * 1 Dudás Gyula: A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században. (Szeged, 1887) 7—9. 1. * Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. (Budapest, 1908) 1—12. 1; u. az: Régi pásztori élet. Magyar Nyelvőr XXXII. 887. 1,; u. az: Hajdú. Nyelvtudományi Közlemények 1900. 348—350. 1. » Márki Sándor: Dósa György. (Budapest, 1913) 4 Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád kortól Mohácsig. (Budapest, 1949) 234, 257, 362. 1.; A magyar parasztháborúk irodalma 1437—1514. összeáll. Geréb László, a bevezetőt írta Székely György. (Budapest, 1950) 45. 1. 15 A kérdésre röviden utaltam: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. (Budapest, 1948) 61. 1.
