Századok – 1950

Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121

HUNYADI MÁTYÁS NEMZETI EGYHÁZA i 23 Görögországnak visszaszerzése lelkesíti őket. Ritka eset, hogy a szónoklatok­ról a tettekre térnének át. Talán csak Aeneas Sylvius tette meg rá a kísérle­tet. De mennyire jellemző, hogy ő is az olasz kereskedőállamok szellemében tengeri vállalkozást akart. Egyébként pedig, ha a pápa korábban több segélyt is adott, mint a többiek, az éppen úgy elkésett, mint a többi esetekben, épp úgy nem állott arányban a magyar uralkodóra rótt feladatokkal. Mátyás haraggal hívja vissza tőle követét.141 A döntő pillanatokban egyedül állt. Azt kellett tapasztalnia, hogy valóságos társasjáték folyik: az olasz államok egymástól teszik függővé a török háborúra való felajánlásokat. Ha a milánói fejedelem ad, akkor Velence sem zárkózik el; a pápa többet hajlandó áldozni, de csak akkor, ha már valamennyien adtak.14 2 Ugyanígy vagyunk e segélyek összegével is. Könnyű meggyőződni róla, hogy a magyar király igazat mond, amikor fanyar derűvel azt írja II. Pál pápának, aki megvádolta, hogy a segélyösszegeket más_célokr.a Jordította, hogy attól a bizonyos segélyösszegtől nemcsak keze, hanem azt lehet mondani, szeme is eléggé érintetlen volt.14 8 Vagyis nemcsak, hogy nem nyúlt hozzá, de nem is volt mihez hozzányúlni. A legnagyobb segélyösszeg, amit kapott, a Piccolomini pápa idején kiutalt 200.000 arany volt. IÏ. Pál pápa idején egyszer 100.000 aranyat kapott. Ehhez tudni kell, hogy tízezer főnyi lovasságnak hat­hónapra való zsoldban tartásához volt szükség 100.000 aranyra. Ugyanekkor a Jajca felmentését kivívó magyar hadsereg körülbelül ötvenezer főből állott. A Szabács várát elfoglaló magyar sereg elérte a nyolcvanezer főt. Ezeknek a seregeknek egy része természetesen nemesi felkelésből adódik, de a hadba­vonulások még így is óriási összegeket emésztenek fel. A nagyobb hadiváUa­latok többszázezer forintba kerültek és a terhek nagyobb részét a király maga vállalta az országgal egyetemben. A kapuadó_ révé n a század hetvenes éveinek derekától kezdve körülbelül évi 260.000 forint "folyt be tisztán katonai célokra, amely megoszlott a déli és a nyugati" hadműveletek között. Janus Pannonius., mint követ, arra hívta fel a pápa figyelmét 1465-i nyilvános kihall­gatásán, hogy uralkodója az 1464-i törökellenes hadjáratra (Jajca felmentése) többet költött az ország erejéből, mint az ország ötévi összes egyéb hadi kiadásaira.144 Emellett állandóan készenlétben kellett állnia, mert a török rossz és félelmesen hatalmas szomszéd volt. Nagyfokú lelkiismeretlenség lett volna úgy felingerelni, mint az Várnánál történt. A török ereje azóta csak nőtt és ezúttal egyedül a magyar népre zúdult volna. Ha pedig ő ottvész seregestül, többé nem lesz hatalom .amely meg tudná gátolni a török terjesz­kedését, sem Magyarországon, sem Európában.14 5 A halála után bekövetkezett események napnál fényesebben bizonyítják, hogy igazat mondott. Hogy mennyire egyedül állott, arra csak egy-két jellemző adatot kívánunk elmon­dani. A szentszéktől intézkedést kért, hogy olyan személyek ismét házassá­got köthessenek, akiknek élettársa eltűnt, vagy törökök szolgaságába került és hozzájáru'ást kért ahhoz a második intézkedéshez, hogy a kipusztított déli vidékek benépesítésére lakókat telepíthessen át a Balkánról. Nem kapott rá választ. Mire egykedvűen bejelentette, hogy engedély nélkül fogja meg­tenni. Mert a háborúnak is megvannak a maga törvényei.14 8 Hiába kérte arra 141 U. o. 135—36. 1. 148 U. о. II. 114. I 143 „Scio me tarn oculis quam manus a transmissa nuper pecunia satis puras habere". U. o. I. 111. 1. 144 Ld. Jani Pannonii Poemata, Trajecti ad Rhenum, 1784. Vol. II. 65. 1. ,4' A török felingerléséről ld. MKL I. 43—44, 196. 1. — A katasztrófa lehetősége: „. . . si quid enim sinistri, quod absit, mea quaedam temeritas non solum, mihi ipsi, sed universae reipublicae christianae afferet . . ." U. o. 111. 1. U. о. II. 51, 94—95. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom