Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
KAKDOS TIBOR jában. Thuróczi krónikája szerint az inkvizítor Budán prédikációkat tartott, «mi pedig inkvizitori ténykedésének kiegészítő része volt.6 4 ö maga is „térilésnek" nevezte inkvizitori működését és „prédikációit" emlegette, mint e „térítés" eszközét.8 6 Ebből kétségtelennek látszik, hogy az országos felkeléssel összefüggő időpontban Budán is ilyen célból tartózkodott. Közbe is lépett я felkelésnél és kérlelni próbálta a népet, de az nem értvén az idegen nyelven beszélő barátot, közbelépését helyeslésnek vette, „isten jelének" és még nagyobb tűzzel fogott a munkához.66 Ezek után lássuk magukat az eseményeket. A budai felkelést közvetlenül az váltotta ki, hogy a gazdag német polgárok Habsburgi Albert uralomra jutásával elérkezettnek látták az időt, hogy visszaszorítsák a magyarokat és visszavegyék tőlük a jogot, miszerint minden második évben magyar ember legyen a bíró. A magyar polgárság jogainak bátor harcosát, ötvös János volt budai bírót hamis vád alapján elfogták és halálra kínozták. Azonban a Duna kivetette a holttestet és felismerték. Erre a budai magyar polgárok a városkörnyéki napszámosokkal és parasztokkal együtt megrohanják a németek házait, a lakókat válogatás nélkül leölik, a házakból kihordott kincseket és árukat felosztják a nép között. A felkelés csakhamar az összes gazdag idegenek ellen fordul.6 7 A felkelés kitörése pillanatában az Albert király koronázására Budára gyűlt urak a fővárosban vannak és Thuróczi ezt a tényt úgy ékeli bele a felkelés leírásába, hogy a kettő között okozati összefüggés jön létre.0 8 Ilyen okozati összefüggést tételez fel egy egészen más, de igen hiteles forrás, egy Chyphenwerger nevű osztrák lantos, ,aki Albert király kíséretében tartózkodik. Szerinte a magyarok azt kiáltozták: „Nem akarjuk többé itt látni a németeket! Eddig is túlságosan sokat hatalmaskodtak rajtunk!"6 9 Ezek a kitételek messze túllépik a budai polgári belvillongás kereteit, általános hangulatot fejeznek ki, amelyben a nemességnek is része van, legalább is egy ellenzéki részének. És valóban a következő évi budai végzések élesen német és idegen ellenes iránya mindenben megerősíti a mondottakat. Mindezek alapján, tekintetbevéve a szükségszerű eltéréseket is, meg kell állapítanunk a cseh és magyar huszitizmus előzményeinek, jelenségeinek, lefolyásának lényegi hasonlóságát és a iQOzgalmak szoros összefüggését. Ebből következik, hogy huszita mozgalmaink a nemzeti öntudat kibontakozásának jelentékeny elemeit kellett, hogy szolgáltassák. Mindaz, amit a magyar táboriták ideológiájáról és forradalmi gyakorlatáról tudunk, igazolja, hogy a nemzetközi feudalizmus elleni harcukban éppenúgy eljutnak a nemzeti tudatosság lényeges elemeihez, mint a csehek. A kompromisszum jellegű nemesi-paraszti egyezményekből jobbágyfelkeléseket megismerni nem lehet. Mind a két kolozsmonostori egyezmény, melyeket az erdélyi parasztság a nemes urakkal kötött, ilyen kompromisszum. Ennek ellenére meg lehet állapítani, hogy az egyezmény szövegezői a cseh táboritákhoz Hasonlóan, visszanyúltak egy képzelt, feltételezett ősi szabad állapothoz: István király szabadságaihoz és hogy évről-évre: tehát a jövőben mindig 84 L. Thuróczi János: Chronica Hungarorum, Pars IV. cap. 25. Schwzndtner: i. m. I. 238—239. I. 65 V. ö. Kardos Tibor: i. m. 132. 1. " L. Thuróczi: i. m. i. h.; Bonfini: i. m. Dec. III. Lib. IV. 29—33. *' L. Bonfini: U. o. 15—33. 48 Thuróczi megfelelő helve így hangzik: „Eadem tempestate curia regis multo lerrebat nobile. Quapropter Hungari hoc enormi scelere vieo, frementes, unanimiter, hsgenti clamore concrepuerunt..." i. m. 238. I. " V. ö^ Pukúnszky Béla: Das deutsche Schrifttum in Ungarn. Münster, 1931. 68. 1.; Smókely—Geréb: i. ta. 86. 1.
