Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
J 38 IAH DOS TIBOB к távollétei alatt megerősödött feudális oligarchia szabad garázdálkodásai miatt, melyhez hozzájárult a pénzgazdálkodás általános fejlődése. A pénzgazdálkodásnak ez a fejlődése konkréten lemérhető Zsigmond városi statútuma után egy emberöltővel Albert 1439-i dekrétumának éles gazdasági harcot tükröző intézkedésein. Ugyanakkor az egyházi állapotok süllyedtsége is teljes párhuzamosságot mutatott a csehországi helyzettel. Mindezen tényezők következményeképpen a felkelés súlypontja szükségképpen a jobbágyság egyházellenes és antifeudális кitörésére_kellett, hogy essen. így is történt. A forradalmak törvényszerűsége, hogy a feltörő polgárság és főleg a városa plebejusok fogjanak össze a jobbágysággal, tehát a felkelés városi gócai ott alakulhatnak ki, ahol ez az összefogás létrejöhetett. Ilyen helyek voltak: egye« olyan mezővárosok, melyek még közeiállottak a jobbágysághoz, de a fejlődés útjára léptek (a borkereskedéséről híres szerémségi Kamonc, vagy Nagyszombat, mely ugyancsak erősödött a határmenti kereskedelemből) vagy olyaa nagyobb városok, ahol a feltörő magyar polgárság és a gazdag, uralkodó német patríciusok között ellentétek fejlődtek ki és ugyanakkor jelentékeny plebejus és napszámos réteg alakult ki (Buda, Kolozsvár). A felkelés erejét és súlyát azonban mindvégig a jobbág yok, adják, mintahogy a fegyveres összeütközés is a papi" "dézsma megtagadásából jött .létre. A dézsma az egyházi feudalizmus igénye. Éppen ezért à huszita egyházreform alapkövetelése a dézsma eltörlése és ugyanez a csehországi huszita háborúk egyik sarkpontja. A kérdés súlyosságát még a pápai inkvizítor sem tudja letagadni és kénytelen elismerni a nép követelésének jogosságát. „Titkos beszéd a klérushoz" c. intelmeiben így ír a korabeli papságról: ,.Nem a szentlélektől hajtva lépnek be és választódnak ki a lelkipásztori hivatásra, hanem simóniával, pénzzel, erőszakkal, világiak biztatására rokoni támogatással. Nem a lelkek üdvére néznek, hanem erszényük megtöltésére. Hogyan i* tudnának lelkeket igazgatni azok, akik önmagukat sem tudják kormányosi? .. . Ez a hivők romlásának oka: hogy tudatlan és züllött személyek javadalmakat élveznek, a tiszta és tudós papok pedig éheznek. Naponta unszolnak, prédikáljak, hogy a nép fizesse meg a dézsmát és egyéb fizetni valókat. Meg is teszem, de nem mondom meg nviltan, hogy a papok járandóságaik századrészét sem fizetik vissza lelkiekben a világiaknak. Pedig kötelesek 'ennének reá. Mivel- a pásztor többet tartozik tenni bárányaiért, mint azok őérte. Mikor egy bizonyos várbaa egy tisztességes pap velem volt, többen nógatták hogy kérjen meg, beszéljek я dézsmafizetésről. Mire ő így felelt nekik: Hogyan kérhetném meg, amikor breviáriumot nem mondunk, a templommal oltárterítővel nem gondolunk. Napjainkat kockázással, vadászattal, lóneveléssel, agarászattal, madarászással, paráználkodással, sodómiával töltjük és az egész nép meg van botránkozva rossz erkölcsünkön."6* Következésképpen a felkelés ugyanolyan haragkitöréseket idézett elő, mint Csehországban. Lépes György erdélyi püspök a pacifikálás érdekébea sorozatosan kér felhatalmazást a pápától olyan személyek feloldozására, akik részesek voltak papok megsértésében, megölésében, templomok profanizálásában.5 7 Ezek a jelenségek azonban nem voltak annyira általánosak, mint Csehországban. Annál jelentősebb az alsópapság viselkedése a felkeléssel szemben. Polgári történetírásunkat nem érdekelte a magyarországi huszita felkelés vezetőrétegének kérdése. Megelégedett Szálkái Balázs ferencrendl krónikája késői folytatójának adataival és a bibliafordító Tamás és Bálint személyének különben sikertelen azonosításával. Mé.6 Balázs kamonci plébá 56 L. Márk m Jakab i. m. Cod. F. I. fol. 77. v.; Pacetti i. m. 209—210. 1. 07 Lépes György erdélyi püspök összeütközései a néppel I. XV. századi pápák oklevelei II. No. 505; Kristannus szebeni dékán a templomok, temetők, szenthelyet újraszentelése tárgyában 1. u. o. No 442; Lépes György felhatalmazáskérései 1. u. o. No 506. 631, 636.
