Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
HUNYADI MÁTYÁS NEMZETI EGYHÁZA i 23 huszita írásrefaao is azáltal, hogy a helyesírást közelebb hozza a nép élő kiejtéséhez. Az ellenség felismerte a „nyelv-nemzet" öntudatát. Mikor Zsigmond •császár mindenünnen összegyűjtött hadseregével rátámad Csehországra, katonái válogatás nélkül mindenkit legyilkolnak és tűzbehajítanak, aki cseh, akár huszita, akár nem.4 8 Itt annak a történeti folyamatnak egyik jelentékeny mozzanatáról van azó, melyre J. V. Sztálin hívta fel a tudomány figyelmét, amikor megállapította, hogy a népek nyelvének nemzeti nyelvvé alakulása a nemzettéválásnak alapvető jelensége.49 Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a cseh huszita felkelés a nemzeti öntudat elemeit és szétterjedését hatalmasan kifejlesztő mozgalom. De vájjon Magyarországon is az volt-e? Ehhez szükséges lenne a két mozgalom előfeltételeinek azonossága, a cseh felkelés történeti összefüggése a magyarral, a két huszitizmus jelenségeinek és lefolyásának párhuzamossága. Ami az előfeltételeket illeti, nem vitás, hogy a középkorvégi feudalizmus Magyarországon — különösképpen Zsigmond király tárgyalt törvényhozása alapján — ugyanúgy, mint Csehországban, az egyre erősebb pénzgazdálkodás útjára lépett. Tehát az elnyomott jobbágyok és az egyházi-világi TëûHaTis urak közötti feszültség nőtt. Ennek félreérthetetlen bizonysága, hogy Nagy Lajos rövid 135T-Î rendelkezése után Zsigmondnak Н05Лэеп mindkét dekrétumában szigorúan és részletesen meg kell tiltania, hogy a jobbágyokat akadályozzák szabad költözködésükben (1405. I. dekr. 6. cikk.; II. dekr. 14^—15— 16. cikk.). A jobbágy helyhez kötése a fokozott kizsákmányolás jele. Ezért válik egyre inkább központi Icérdésse'lTîïïïszîta felkeléshez vezető úton. Zsigmond rendelkezéséből kiderül (II.' dekr. 16. cikk.), hogy a feudálisok erővel igyekeztek visszat artani a jobbágyokat, nem riadtak vissza a hamis~vadtól sem, napirenden v5IfalT"ä~~vitak és erőszakosságok, úgy, hogy a királyi tisztviselőknek a legnagyobb erélyre volt szükségük, ha némi rendet akartak fenntartani. Egyébként a király 1435-i dekrétumában (1435. II. dekr. 7. cikk.) részletesen megállapítja a bírságot a jobbágyok erőszakos visszatartása, erőnek erejével való elvitele vagy szökése esetére.50 Ugyanekkor világos jelei vannak a feudalizmus egyházi és világi ága közti feszültségnek. Ezek: Zsigmond király államegyházi törvényhozása, hivaHco- •>. . zása az országlakók Róma-ellenes panaszaira (a főrangú családok nem látják érdekeiket biztosítottnak az egyházi javadalmaik betöltésénél). Ezt bizonyítja • a papi j öve d elmek felének le fо gl al ás a honvédelmi célokra és tiltakozás a jog- \ talan kiközösít esek e'lefr"ft3v7). ~Szi gorú tilalom, hogy egyházi dézsmát világi \ karhatalommal hajtsanak bé.~ felszólítás, hogy a mértéken felüli dézsmák ellen и világiak azonnal tiltakozzanak és behajtását meg ne engedjék. Utasítás, hogy a dézsmálok elégedjenek meg a paraszt esküjével (1411. évi dekr. 5—6. cikk). Végül a szigorú tilalom, hogy a világiak ne foglaljanak le egyházi vagyont (1435. II. dekr. 21. cikk). A nemesség és a feltörő polgárság közötti feszültséget bizonyító országgyűlési végzésekben sincs hiány. Láttuk, hogy Zsigmond már 1405-ben foglalkozik a városokkal és az ország gazdasági életével. Életének végén az 1435-i végzések mutatják, hogy a polgárság fejlődött, öntudatosodott, másrészről azonban, hogy a feudálisok is egyre inkább áttértek a pénzgazdálkodásra és összeütközéseik támadtak az öntudatos polgársággal. Pontosan abban érték sérelmek részükről a kereskedő-oolgárokat, amiben a legérzékenyebbek vol „A kereszteshadak" viselkedéséről ld. Laurentius de Btexinn: i. m. 375. 1. 4* Ld. I. V. Sztálin: Marxizmus és nyelvtudomány. Társadelmi Szemle 1950. 7 — 8. ** 534. 1. " Ld. Magyar Törvénytár I. 258—261. I.
