Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS vonulásának egyetlen kétségtelen példáját ismerjük Hunyadi csatáiból: a már említett 1442. évit; azonban nyilvánvaló, hogy a következő években sem ok nélkül vitt magával harci szekereket, ha azok akcióba lépéséről nincsenek is közvetlen adataink. Megjegyzendő, hogy a huszita hadviselés a lipani csata, a mozgalom forradalmi magjának megsemmisítése után maga is eltért eredeti alakjától: a harcosok igyekeztek páncélt, lovagi fegyverzetet szerezni, mert így a nemzetközi zsoldospiacon jobban el tudtak helyezkedni. Mátyás cseh zsoldosai zömmel már így, páncélosán harcoltak. Ezzel párhuzamosan e szekérvár felbomlik, egyik része a poggyász szállítása mellett elsősorban erődítésül (nem támadó fegyverül) szolgál, a másik pedig a tábori tüzérség alakulóban levő őstípusához kapcsolódik.11 4 A szekerek mindkétféle felhasználásával találkozunk a rigómezei ütközetben: Hunyadi szekérvárat épít s cerbottana-it szekerekre erősíti. A tábori tüzérségről puszta meglétén túl jóformán semmit sem tudni. Azonban ez a fegyvernem akkor még szülőhazájában is kezdetleges; Hunyadi seregében inkább csak kísérletnek tekinthető, de mint kísérlet messzemutató. Annyit az elsorolt adatokból is megállapíthatunk, hogy Hunyadi hadserege mind a fegyvernemek összetételében, mind az ezeknek megfelelő harcmód kialakításában messzemenően érvényesítette azokat a tapasztalatokat, melyeket az európai s különösen a huszita hadviselés eredményezett. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy kiválóan alkalmazkodott a török hadszíntér speciális kívánalmaihoz. Ezek követelték például a könnyűlovasság kifejlesztését. Hunyadinak volt könnyűlovassága; összetétele ismeretlen, de feltehető, hogy ebben a végeken már korábban feltűnt ..rác" lovasságot, a huszárság ősét fejlesztette tovább s tette — mint utóbb Mátyás — hadereje szerves részévé. Tény az, hogy a könnyűlovasok már jelentős szerepet játszottak hadjáratain, így például a Feriz bég foglyulejtésével végződő szerbiai felvonuláson.115 A török hadszíntér sajátos követelményeinek kívánt eleget tenni hadműveleteinek gyorsaságával is; a seregszervezés, toborzás, felszerelés még mindig sokáig tartott, de a hadrakelt sereg mozgása annál elevenebbé lett. Különösen szembeszökő ez Hunyadi szűkebben vett seregénél, „saját hadinépénél", így annál a tíz-tizenkétezer emberből álló seregrésznél, mely az 1443-i előnyomuláskor a királyi hadak előtt haladva, az ütközetek túlnyomó részét maga vívta meg; ezekben a csatákban a gyorsaság, meglepetés, rajtaütés nagy szerepet játszott. Hasonlóan a Feriz elleni felvonuláson, amikor Hunyadi „serege javával" éjjeli menetben közelítette meg az ellenséget; Turóczi szemléletesen írja le a törökök megdöbbenését, amikor a felszálló hajnali ködből váratlanul csapatok bontakoznak ki s felismerhetővé válnak Hunyadi rettegett lobogói. A török hadak számbeli túlsúlyát Hunyadi általában a hadrend tagoltságával igyekezett ellensúlyozni, többnyire sikerrel, leszámítva két súlyos vereségét, amikor igen nagy túlerővel állt szemben. Azonban a forrásokból kitűnik, hogy ezekben az esetekben is oly nagy veszteségeket okozott a győzőnek, hogy az nem tudta győzelmét kiaknázni. A számbeli fölény ellensúlyozásának másik módszere a páncélos seregmag frontális támadása a török közép, a válogatott csapatok ellen. Ennek taktikai alapja az a helyes felismerés volt, hogy a török haderő részei közt óriási különbségek vannak harci érték, kitartás tekintetében. A seregmag szétzúzása csatadöntő jelentőségű lehetett: az irreguláris csapatokat (sőt olykor — Várnánál, Rigómezőnél — a reguláris hadak egy részét is) már a siker látszata menekülésre indította. Hunyadi tehát a seregmag megtörésére irányuló frontális támadásokkal nem a régi nehézlovas harcmódot folytatta, hanem a hadszíntér sajátos követelményeihez alkalmazkodott: ha támadása sikerrel járt, biztosan számíthatott 114 Magyar Művelődéstörténet II. 210. 1,5 Turóczi, Schwandtner: Scriptores I. (1765) 435. s к.
