Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
HUNYADI HADSEREGE 101 magukkal hozták, mint az 1443-i gyalogok „Chapcho"-t; így a tisztikar zömének összetétele alkalmasint megegyezett a legénységével, bár valószínű, hogy a toborzásban résztvettek Hunyadi familiárisai is. Hunyadinak, mint minden korabeli nagybirtokosnak, megvolt a maga famíliája, hűbéreshada, melynek tagjai egyéb szolgálatok mellett szükség esetén fegyveresen is támogatták; s míg a legtöbb báró a belharcokban, hatalmaskodásokban fecsérelte el famíliájának hadierejét, Hunyadi azt is a honvédelem szolgálatába állította. Famíliája együtt nőtt birtokaival s funkcióival. Kezdetben jórészt hunyadvidéki kenéz-kondíciósokból s erdélyi kisnemesekből állt, sőt találunk benne tordai polgárt is; utóbb kiterjedt a Tiszavidék, Dél- és Kelet-Magyarország néhány jómódú középnemesi családjára is, végül már csaknem az egész ország területére. A familiárisok, kivált az első időbeliek hadi érdemeit jutalmazó oklevelek nem üres frázisokat, hanem pontos felsorolást tartalmazva bizonyítják, hogy Hunyadi ezt az erőt is bekapcsolta a hadműveletekbe, sőt a haderő szervezésébe is. Ami arra vall, hogy a haderő új elemei, a zsoldosseregek mellett, melyeket minden erővel iparkodott fejleszteni, s melyekre hadjáratain a döntő súly esett, nem nélkülözhette még teljesen (amint utóbb, uralkodása második szakában fia, Mátyás már nélkülözhette) a seregszervezet régibb, familiáris-viszonyon alapuló elemeit sem.42 Familiáris- és zsoldosviszonyt éppen ebben a korban nem mindig könnyű megkülönböztetni: a forrásokban gyakran összemosódnak. „А XV. század Magyarországon átmeneti korszak volt a természeti gazdálkodás és az árutermelés-pénzgazdaság korszakai között. Ezért a feudális hadszervezetet erősen átitatták a zsoldosrendszer elemei, amely történetileg a pénzgazdasággal együtt fejlődik." 43 A fejlődő új, a zsoldosviszony gyakran a réginek, a familiaritásnak hagyományos formái és elnevezései mögött bújik meg; ugyanakkor a familiárisok díjazásában a pénz egyre nagyobb szerephez jut a korábban túlnyomó természetbeni juttatásokkal szemben. Innen a forrásokban tapasztalható, bizonyosfokú összemosódás.4 4 Azonban a két forma gyökerében, lényegében különbözik; szétválasztásukat lehetővé teszi, ha társadalmi-gazdasági alapjukat s jellemző vonásaikat pontosan meghatározzuk. A familiaritás a hűbéri lánc magyarországi formája, lényegét alapvetően a természeti gazdálkodás viszonyai határozzák meg. A személyes kapcsolat hűbéri módja, 4- Dl. 29.792: Hunyadi iktatóparancsa familiárisai, Pogan Miklós és Zyndi Imre tordai polgárok részére, kik több hadjáratában vettek részt. — Kondíciós kenézből éppen familiáris-tiszti működésük révén emelkednek egyre magasabbra a Kendefiek, Kenderesiek, Csolnakosiak, stb. Id. pl. A Hunyadmegyei Tört. és Rég. Társ. Évkönyve IV. 90., Fejér: Codex Diplomaticus XI, 506. — Erdélyi kisnemesekre ld. pl. Teleki: Hunyadiak kora X. 139., Zichy-okmánytár IX. 67. — Tiszaháti emelkedő középnemesek a Bajomiak, Károlyi-oklevéltár II. 918—919. — A família problémáinak taglalásába itt nem bocsátkozhattunk; tágulására érdekes Dóczi Mihály esete ki a Tallóciak familiárisa volt s főként a várak fenntartására szánt kamarahaszna-jövedelmek behajtásával foglalkozott; mikor Hunyadi átveszi a belgrádi főkapitányságot, Dóczi az ő familiárisa lesz. (Teleki: Hunyadiak kora X. 87., 124.) 43 Molnár i. m. 278. 44 Familiaritás és zsoldosviszony egymásbafonódásának néhány példája: Hunyadi László Nezsiderbe küldi apja familiárisát, Kothvicz-ot hat lovassal; pár nappal később Pozsonynak írja, hogy ezek zsoldját a városnak kell kifizetnie (Teleki: Hunyadiak kora II. 278., jz.); Hédervári László egri püspök utasítja a beregi papokat, fizettessenek a tizedekből Várdai Miklósnak „pro sustentatione mensae suae ad quatuor lanceas" (Zichy-okmánytár IX. 360.); Ethre István megállapodik a pécsi püspökkel, hogy tíz lovassal szolgálja s ennek fejében kap évi 150 forintot, továbbá bort, ruhát, ill. posztót magának és embereinek (Dl. 44.630); Szabolcs vármegye közgyűlésén panaszt tesznek Sempsei Frank ellen életveszélyes fenyegetés címén, mire az kijelenti, hogy sok cseh, lengyel és magyar „familiárisa" lévén, nem felelhet, ha azok részéről a panaszost netán valami veszedelem éri. (Zichy-okmánytár IX. 232.)
