Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
AZ EGYHÁZ SZEREPE AZ ÁRPÁDKORI MAGYARORSZÁGON A magyar állam, mint keresztény királyság jött létre. Ezzel a jelszóval indul polgári történetírásunk bármelyik irányzatához tartozó, korai történetünket tárgyaló minden írásmű. A legpregnánsabban azíután ezt a felfogást az ellenforradalmi történetírás fogalmazta meg, mely a keresztény királyságban egyúttal már Nyugathoz való tartozásunk és Kelettől való elszakadásunk bizonyságát látta. A hómani terminológia szerint ai keresztény királyság jelentette a Nyugatot, az önállóságot, a függetlenséget, és az egyeduralmat, a Kelettel, a hűbéres függéssel és a, törzsi tagoltsággal szemben.(I)1 Régebbi polgári, történetírásunkban, főiképpen az első világháború előtt, még nemi ilyen éles formában nyilvánul meg a Kelet-Nyugat ellentét problémája, hiszen ekkor még nem a szocialisa Szovjetúnió népfelszabadító törekvéseitől kellett félniök, hanem esak a eári Oroszország imperialista fenyegetéseitől, ezzel pedig történetírásunk egészen jól megbirkózott. De azért a keleti „barátság" ellen ezek a régebbi történetíróink is erősen kihangsúlyozzák — kellő retverenciával Nyugat felé —, hogy a kereszténység felvételével, a kersztény királyság megteremtésével Magyarország a „nyugati népek nagy családjának tagjává lett". Törtéi neti kutatásaink kínosan keresték a magyar államszervezet nyugati őse<it, mintáit, törvényeink, belső berendezkedésünk, jogszokásaink nyugati analógiáit. Frank, német mintára alakult ki a magyar államszervezet, Szent István törvényei a karoling kapifularek vagy a Lex Baiuvarorum mintájára keletkeztek, megyeszervezetünk egyenes őse pedig a frank-német Gau-rendszer volt. Ezt kísérelték, ezt igyekeztek bizonyítani. Két dologról nem beszéltek itt; a belső társadalmi fejlődés szükségszerűségéről és a szláv hatásokról, arról, hogy a magyar államot a történeti Magyarország területén egy szláv államszervezet előzte meg. Látták, ismerték a „megye", az, „ispán" szó szláv eredetét, de elméleti és politikai meggondolásokból a legkomplikáltabb „tudományos érveléssel" megkísérelték meghamisítani a történeti tényeket. Hogy megyerendszerünk a szláv megyeszervezetből alakult ki, amint ez a fentebb említett szláv eredetű szavakból is kitűnik, erről egyszerűen tudomást sem vettek s „bebizonyították", hogy megyéink szervezésénél ai fraink Gau szolgáltatta a mintát. Nyugathoz való tartozásunk legpregnánsabb bizonyítéka pedig polgári történetírásunk szerint, a nyugati, a római kereszténység felvétele, a nyugati mintára létrejött keresztény királyság volt. Abból, hogy ai magyar egyház a római pápasághoz csatlakozott, hogy nyugatról jött papok útján terjedt el I 1 Szent István uralkodásának négy évtizede alaft a magyar nép megtérítésével és a katolikus Egyház megszervezésével a nemzet politikai egységének megteremtésével és a keresztény királyság megalapításával a magyarságot bevezette a nyugati latinkeresztény közösségbe. Kelet vagy Nyugat? Hűbéres alávetettség vagy függetlenség? Törzsi tagoltság és kollegiális kormányzat vagy nemzeti egység és egyeduralom? Ez a probléma végleg eldőlt Nyugat és a kereszténység, az önállóság és függetlenség, az egység és a monarchia javára. (Hóman: Szemt István királysága, Szent István Emlékkönyv. 1938. 31. 1.)
