Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
s6 lederer еыма Mindezeken felül pedig a király a legutóbbi időkbein (valószínűleg 1222— 1233 közt) elmaradt haszon fejében fizet az Egyiháznlak 10000 márka ezüstöt, 5 év alatt évi 2000 márkás részletekben.5 6 Mindezt pedig ia legünnepélyesebb' esküvel erősíti meg a király. A következő években azután azt látjuk, hogy az egyes egyházak, főképpen a kolostorok apátjai, külön, is biztosítják a maguk sórészesedését és különböző követelésekkel lépnek fel. A pannonhalmi apát három szabad sóhajót biztosíttat a maga részére, s a szentgotthárdi 20 000 nagy koeka sónak a vasvári határra, szekéren való szállítását, de fellépnek a tihanyi, pilisi, sőt a pornói apát is a maguk külön sóigényeivel.57 Az egyháziak hatalmának, de a pápa befolyásának kulminációját kell a beregi egyezményben látnunk. A „rómaiak legelője" itt vált teljes mértékben valósággá. Tulajdonképpemi a beregi egyezmény reakciós jellegét az is mutíatja, hogy a fejlődő pénzgazdálkodást vissza, akarjai szorítani saját hasznának az amúgyis gyengülő királyi hatalommal szemben való biztosítására. IV. Béla uralkodása к ez d'été n megkísérelte a lehetetlent a világi nagybirtokossággal és egyháziakkal egyaránt szembehelyezkedve, elődeinek magánhatalmát, birtoktesteit! visezavenni. És itt a pápával is szembekerült, aki 1236. január 12-éni felszólítja ai királyt, hogy az egyháziaktól visszavett javakat haladéktalanul szolgáltassa vissza.58 Béla azonban az újabb igen erélyes levelek ellenére sem szándékozott eltérni kitűzött céljától és a tatárjárás fenyegető veszélyével igyekszik a> pápától segítséget kérni. A pápa pedig, 'aki eddig — mint láttuk — saját ügyeiben szívesen vette segítségül a magyar király segítségét, a tatárok ellen, szép szavakon kívül, semmi segítséget sem nyújt. A tatárjárás elmultával, Béla kénytelen lemondani eredeti politikájáról, az egyházi és világi nagybirtok erősödése, a feudális széttagolódás éppen az ő idejében még növekszik. Az országot állítólag, fenyegető tatárveszély ellen azonban állandóan készenlétbe igyekszik helyezkedni és ezért Nyugatra és Keletre egyaráinlt segítséget kérő leveleket ír. A nyugati segítség azonban, mint erről igen érdekesen tájékozódhatunk éppen Bélának 1253-ban IV. Ince pápához intézett leveléből, mindig elmaradt. Azt mondja itt „A franciáktól... sem vigaszt, sem segítséget nemi kaptunk, csak szavakat".5 9 Elmondja ezután Bélai, hogy segítséget csak Keletről kapott és ezért három leányát orosz és lengyel fejedelmekhez adta nőül, akik egyedül nyujthatinlak és kívánnak neki segítséget nyújtani a tatárok ellen. Érdekesen tűnik ki ebből a levélből az, hogy, szemben a szép szavakkal a pápa részéről, a tatár ellenii segítséget Magyarország csak Keletről kapott és kaphatott." Sőt, mondja Béla, fiát egy pogány kúmi fejedelem lányával házasítja össze és a pogány kúnókat az ország megsegítésére Magyarországba beengedte. A pápától azonban eddig semmi segítséget nem kapott és most, miután újabb veszély fenyeget, újból kéri ezt a segítséget. se Endlicher: i m. 440. 1. 57 Pannonhalmi R. T. 614—15. 1. és Kalász Elek: I. m. 65—66. 1, 68 , Sed quod non absque turbatione mentis audivimus et stupore, Celsitudo Regia in offensam Divinam Ecclesie Romane contemptum et non solum fame sed et salutis proprie lesionem... manus suas ad Ecclesiarum et religiosorum locorum gravamen extendit, nos spe, quam de ipsa concepimus. defraudando ..." (Wenczel II., 37. i.) 6* Francorum etiam curiam requiri fecimus, de quibus omnibus nichil consolationis vei subsidium recepimus, nisi verba." Marczali: i. m. 163. 1. "> Nos vero ad id quod potuimus récurrentes propter bonum Christianitatis maiiestatem regiam humiliando duas filias nostras duobus ducibus Rutihenoruim et tertiam duci Poloniae tradidimus in uxores, ut per ipsos et alios amicos nostros qui sunt ex parte orientis, sciremus nova, quae multum latent de Thartharis. Marczali: i. m. 163—4. 1.
