Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
86 ledebkb emma A 12. század második felében kerülnek a pápai trónra a „gregoriánus" politika élharcosai, akik a pápai világuralmat nemcsak gazdasági, de politikai tekintetben is ki akarták terjeszteni Európa összes „római katolikus" államaira. Az utolsó hatalmas Hohenstaufen császár, Barbarossa Frigyes is elvérzett a pápasággal folytaitottt: harcban. A keresztes háborúk egyre újabb lehetőséget adtak a pápaságnak hatalmi törekvései kiterjesztésére-Hajnal István a 12. századbeli írásbeliséggel foglalkozva5 0 megállapítja, hogy a nyugati és keleti területeik írásmódja a katolikus területeken Kelet-és Nyugat-Európában azonos volt a 12. századbajn, holoitlt б maga is rámutat arra, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés milyen eltérő volt. Nem érti ő maga sem, hogyani lehetséges, hogy ai társadalmi és gazdasági fejlődésben visszamaradt Keleten, értve ezalatt főképpen Magyarországot, a fejlettebb nyugatihoz hasonló oklevélformulárék, betű- és írásformák alakultak ki. Végül arról beszél, hogy ezek a papok, akik az okleveleket írták (elsősorban az „udvari papokait", a III. Béla alatt kialakuló kancellária tagjait kell ezek alatt érteni) miind a párizsi egyetemen tainultak. A párizsi egyetem a 12. század közepén még nem egyetem a szó későbbi értelmezésében, de az itt kialakuló főiskola vallójában már ekkor teljesen a, pápa fennhatósága alatt állott. Az innen kikerülő „magisterek" voltak e kor legműveltebb emberei, ahogy Hajnal mondja „fölényes, világi műveltségű, messzi országokban; járt férfiak voltak ezek", mint ugyancsak Hajnal mondja „Magyarország nemesei egy ízben fel is zúdultak túlságos befolyásuk ellen". A III. lateráni zsinat (1179-ben) elrendeli, hogy minden, bármely országban lévő székesegyház tartson fel javadalmat aiz ilyen magisterek számára. Nyilvánvaló — és ezt Hajnal képtelen volt, mert nem is akarta meglátni —, hogy a „harcos Egyház" ekkor küldi szét elsőízben a maga „katonáit" a szélrózsa minden irányába, hogy Európa katolikus udvaraiivari képviseljék a pápai világuralom politikai törekvéseit. III. Béla kancelláriájának megszervezése sem azért jött létre, miért oklevélkiállítás céljaira már szükség volt egy; testületi felállítására, hanem inkább azért, hogy ezek a politikai harcosok a király udvarában szervezettebben léphessenek fel a pápaság érdekeinek védelmében. Persze, igen' érdekes, hogy éppen ebből a kancelláriából került ki az a magister, III. Béla jegyzője, aki rámutatott a rómaiak garázdálkodásaira, Magyarországon. Anonymus problematikus személyisége újabban néhány történészünket izgatta, így I. Tóth Zoltán és Győri János is keresik ai magyarázatot arra, hogy máért írta le Anonymus a „Romani pascuuntur"-t. Lehetséges, hogy itt egyszerűen személyi ellentétről van szó, de az is elképzelhető — és erre Győri multait1 rá. —, hogy Anonymus valamilyen okból szembe került saját rendjének érddkeivel és a világi nagybirtokosság érdekeit képviselte. A tények azt mutatják, hogy III. Béla idején^ de még sokkal inkább halála utáni, valóban a római pápák intézkednek nemcsak az egyházi javak kérdésében, de Magyarország bel- és külügyeiben is. Hogy milyen mélyre csúszott le a „királyi teíkinitély" és mennyire a pápa irányította a politikát aiz országban, atrra jellemző az a levél, amelyet 1199-ben intéz Imre király III. Ince pápához. Ez az alázatos levél tulajdonképpen már mentegetődzés egy valószínűen igen erélyes pápai leirattal szemben, amelyben a pápai Imrét a római Egyház megsértésével vádoltat mert állítólag Boleszló váci püspökkel szemben erőszakosan lépett fel. Imre itt előadja, hogy a váci püspök a királyellenes frakció pártfogója és tudott róla, hogy ennek ai pártnak kincseit és titkos iratait a püspökség szentélyében rejtegetik. Miután ezeket nem akarta kiadni, mint mondja, elment hozzá és fel-2* Hajnal István: írástörténet az írásbeliség felújulásának korában, Budapest, 1921
