Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
76 andics erzsébet kasokat. Erre a kormánytól nemcsak engedélyt kaptak, de legmesszebbmenő segítséget is, egészen katonai csapatoknak nagyarányú mozgósításáig. A magyar királyi miniszterelnök, a beliigyminiszíter, a honvédelmi miniszter, stib. működtek közre a szükséges intézkedések meghozatalában. Ez volt aiz első nagyobb szereplése Lukachich altábornagynak, akit pár héttel azelőtt neveztek ki „a sztrájkmozgalmak esetére szükséges karhatalom biztosításai céljából létesített, ú. n. mozgócsapatok" parancsnokává."9 Ekkor tűnt fel először személye a munkások előtt, hogy azután csakhamar általánosan gyűlöltté váljon az egész országban, különösen a katonaszökevények ellen hozott sorozatos halálos ítéletei révén. A gyárosok, a kormány és ai hadsereg vezetői együttesen egész haditervet dolgoztak' ki 60 ООО—70 000 vasmunkásnak rajtaütésszerű kizárására és a gyárak katonai megszállására Lukachich erről a következőket mondja el: „... Megállapodás történt a gyárosok és a kereskedelmi miniszter között, hogy a munkások három napiig, azaiz március 7-ig választ egyáltalán neon kapnak. E napon fogják a munkaadók kijelenteni, hogy a munkaidő leszállítására vonatkozó követelést visszautasítják . . . Báró Szterényi kereskedelmi miniszter megmondotta, hogy mit kíván tőlem, azt, hogy szükség esetén március 8-án a bezárt gyárakat katonailag megszálljam és megakadályozzak minden mozgolódást... Az ország mjinden részéből kellett karhatalmi századokat Budapestre felhozatni. Lőcséről éppen úgy, mint Székelyudvarhelyről, vagy Nagykanizsáról."17 9 Egész sor tábornok, a budapesti főkapitány, a MÁV helyettes elnökigazgatójának stb. mozgósításával éjt-napot együttéve folytatták a csapatösszevonásokat, hogy az elcsigázott, az éhezések következtében leromlott egészségű munkások elemi követelését megakadályozzák. Valóban egy generális támadás a fronton sem igényelhetett volna nagyobb előkészületeket. „Az éjszaka felriasztott karhatalmi osztagok a korareggeli órákban megszállták a gyárakat). A miunkások, amint ezt Sándor főkapitány 8-án délelőtt velem közölte, teljesen meg voltak lepve, tanácstalanul állottak, mozogni sem tudtak. A tárgyalás a munkaadók és munkások között még e napon megindult és rövid idő alatt létrejött a megegyezés. A munkások munkábaállottak, ezentúl is napi tízórai munkaidő mellett . . . Wekerle miniszterelnök és báró Szterényi kereskedelmi miniszterek gratuláltak a gyors sikerhez."1 '1 1918. március 6-án a külügyminiszter körlevéllel fordult valamennyi főispánhoz, amelyben értesítette őket a kormány ama határozatáról, hogy ahol ,,a közrend megbontására irányuló... mozgalmak fejüket felütik, nyomban életbelépteti atz igazságszolgáltatás legridegebb eszközét: a rögtönibíráskodás (statárium) intézményét". Indokolásképpen a belügyminiszteri körlevél rámutat arra, hogy a háborúellenes mozgalmak veszélyeit fokozzák „egyfelől a hadifogságból tömegesen hazaözönlő katonáink, akik magukkal hozzák és itt elültetik a forradalmi tanokat és eszméket, továbbá a katonaszökevények, akiknek száma folyvást szaporodik-"17 2 A körlevél részletes utasításokat ad a közigazgatási hatóságoknak, nehogy őket „a rögtönbíráskodás elrendelése esetén előállott rendkívüli Lukachichnak a mozgócsapatok parancsnokává való kinevezéséről (1918. febr. 8-án) 1. Orsz. Lvt. M. E. 1918. 1491/res. és 1797/res. 170 Lukachich: i. m. 42—43. o. 171 Lukachich: i. m. 45. o. "2 Orsz. Lvt. M. E. 1918. 2339/res. Ered. okm.
