Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
74 andics erzsébet „Tiíl büszke" шаг az ember, túlsókra becsüli a saját hatalmát, a tudomány erejét, a háború majd kigyógyítja a „kultúrmámorból", megtanítja array hogy „az emberi ész olyan, mint a gyertyavilág", mert az emiber már „olyasvalakinek képzeli magát, aki felett nincs más úr, nincs más hatalom... nem szolgálok, az zúg a fülében; ez a lázító szózat búg gépeinek kerekeiben; ez hangzik tanszékein; ez kísért újságjainak hasábjain."164 Mindez elsősorban vonatkozott az öntudatos munkásosztályra és annak képviselőire, akik háborút üzentek az imperialista háborúnak és önmaguk erejében bízva egy új világot, új társadalmat voltak eltökélve megteremteni. A klérusnak az volt a szerepe, hogy a háborúba való engedelmes vak beletörődést hirdesse és a „zúgolódókkal" szemben azokat magasztalja „akik nem okoskodnak és nem kérdik, hogy mtiért kell annyit szenvedniök, mikor anélkül is meglehetnének, nem kérdik, hogy mii hasznuk lesz belőle..."16 5 Az Októberi Forradalom győzelme után Oroszországban a katolikus magas klérus a „bolsevikizmius" elleni harcra nyíltan felajánlta a maga segítségét a reakciós magyar államhatalomnak. 1918 márciusában a Szent István Társulat ünnepélyes közgyűlésén Csernoch János herczegprímás általános feltűnést keltő nagy beszédben szállt szembe Szovjetoroszország békepolitikájával és hivatkozva „Oroszország legújabb történelme intő példájára" kifejtette, hogy „amikor az emberi elmék lázas idegességgel keresvén a jobb jövő előfeltételeit könnyen hisznek efemer elméletek csábításának: minden arra hivatott tényezőnek kötelessége az állam nyugodt fejlődése és belső békéje érdekében" sorompóba lépni. ... „A lelket, a, szívet kell megnyerni a magyar állam számára... S ebben a munkában az állam velünk fel nem veheti a versenyt... Az érdekharcok elsimításához az államok fölött álló tekintélyre van szükség... Az egyház ...iskoláiban nevelődik és működik a romboló irányzatokkal szemben leginkább ellentálló elem."166 A harc a háború-ellenes eszmék terjedése, az imperialista háború ellen egyre inkább fellázadó, egyre forradalmibb magatartást tanúsító munkássága mozgalmaival szemben azonban nemcsak „eszmei" fegyverekkel folyt. Az „európai köntösű, de ázsiai biarbárságú" magyar uralkodó osztályok kormányzási művészetének alfája és ómegája a háború előtt is, de méginkább a háború alatt, a magyar állam jól kiépített erőszakszerveinek, a csendőr- és katonaszurony oknak a népi tömegek ellen való mozgósítása, a legtöbbször mivel sem leplezett, meztelen erőszak volt. A külső háborúval egyidőben a magyar kormány mindenre elszánt, kíméletet nem ismerő belső háborút is folytatott; ez utóbbit a magyar nép ellen. A szó szoros értelmében szuronyokkal kergette a mlagyar munkást, a magyar parasztot a frontra, késztette az itthonmaradot!takait arra, hogy a, nélkülözésektől teljesen leromolva napi tíz- és többórás munkaidő mellett lássa el újabb és újabb hadianyagokkal, élelmiszerekkel és nyersanyagokkal a monarchia hadiapparátusát. , Már 1917 tavaszán avval kapcsolatban, hogy a magyar munkások megint megünnepelték május elsejét; a kormániyszervek jó előre elkészítették a „vár-184 Prohászka Ottokár: i. m. 133. o. 165 U. o. 136. o. A később nagyon is közismertté vált Bangha Béla jezsuita páter ebben az időben azt írta: „A háború keresztény látószögből nézve nem azért oly borzasztó, mert benne sok ember meghal, hanem mert benne számos a hirtelen halál" •— azaz, hogy az illetők papi segédlet nélkül halnak meg. (Bangha B. Összegvüjt. munkái Bp. 1941., 27. к., 74. о.) 106 A beszédnek az akkori napilapokban közölt részletes ismertetése alapján. (Világ, 1918. márc. 22. és márc. 24; Népszava, 1918. márc. 22. „Isten a ktil-, bel- és kultúrpolitikában.")
