Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

60 andics erzsébet totta az itteni helyi csoportot hogy a Miniszterhez egy tíz-tizenöt munkásból álló küldötteéget menesszen, ezt sem engedélyeztem!.. ."l u A végzett „jó munkáért" a m. kir. honvédelmi miniszter legnagyobb elismerésének adott kifejezést és követendő példaképnek állította az illeté­kesek elé. Ezen sztrájk kitörésekor folyamatba tett legerélyesebb rend­szabályok, — azok következetes szigorral való végrehajtása — teljes eredménnyel jártaik. Az ezsn eztrájkmozgalom megszüntetésére tett intézkedések tipikus példát szolgáltatnak a hasonló munkásmozgalmiak­kal szemben követendő eljárásra nézve.. ."11 S . Ezt a példát követték is a többi miilitarizált üzemek katonai parancs­nokai. A munkásság haroai azonban ebben az időben már elérték aizt a fokot amikor minden erőszakosság csak újabb tápot ad a mozgalomnak, csak még jobban felszítja azt. A petrozsényi bányaművek* katomad parancsnoka Sztavinszky ezredes „a magyar szentkorona országaiban a hadseregigazgatás részére dolgozó üzemek felügyelőjéhez", Cvrcek Ferenc altábornagyhoz írt beadványában pl. a következőképpen jellemzi a zsilvölgyi munkások hangulatát: „... Munkabeszüntetéssel fenyegetőzve, mintegy parancsolólag köve­telik a kiszabott fegyelmi fenyítések elengedését Lónyay-telepen a fog­helyiséget megtámadva, azt; lerombolták és a fenyítés alatt állókat ki­szabadították. Igazolatlan munkamulasztások és engedélyezett szabadságokról való késői bevonulások és mindenféle kihágások napirenden vannak. A népfölkelő munkások a helyi csoportok elnökségeinek határozatai­val szemben is állást foglalnak és azokat egyszerűen felrúgják. A bizalmiiférfiakat — a munkások előnyét is szolgáló — közjóra irányuló fáradozásaiért meggyanúsítják, saidalmazzák és terrorizálják. A bevonultatások csökkentése, illetve kiküszöbölése csak úgy lesz elérhető', ha a budapesti központ megfelelő irányítás és vezetés mellett a törvényes rend, rendeletek és saját vezetőségeik11 6 edleni ellenszegülé­seket megszünteti."117 1918. június 11-én a tatabányai bányászok — 4000 ember — léptek sztrájkba. Erre a munkabeszüntetésre úgy került sor, hogy a tatai bányászok nem voltak hajlandók tűrni öt társuknak büntetésből való bevonultatását. A sztrájkkal kapcsolatban a csendőrök letartóztatásokat foganatosítottak, a katonaság erőszakkal hurcolta munkába a bányászokat. Ezek azonban ennek ellenére sem dolgoztak. Noha, százával vonultatták be a sztrájkolókat a sztrájk teljes 11 napig tartott. A császári és királyi haéügyminiszter a magyar miniszterelnöknek küldött, bizalmas átiratában legnagyobb elégedet­lenségének és felháborodásának adott kifejezést a szítrájk ilyen elhúzódása miatt: „11 napig tartó sztrájk a széntermelés szempontjából olyan döntő fontosságú bányában, mint Tatabánya, különösen súlyos kár a hadsereg ütőképessége, de általában a közérdek szempontjából is. Hogy a jelenlegi viszonyok között milyen közvetlen kihatása van a bányaművekben beállott sztrájkoknak a tőlük függő hadiipari 114 Orsz. Lvt. Ered. másolat a 13 894/eln. 4. a.—1918. H- M. számhoz. 115 Orsz. Lvt. M. E. 1918. 5778/res. Ered. okm. 111 A bánya- és kohómunkások szövetségének Peyer Károly volt a főtitkára. 1,7 Orsz. Lvt. M. E. 1918. 538fi/res. Ered. okm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom