Századok – 1949

Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349

1 Ф. IL УСПЕНСКИЙ, ИСТОРИЯ ВИЗАНТИЙКОЙ ИМПЕРИИ. ТОМ. Ш. (F. I. Uszpenszkij; A bizánci birodalom története. III. köt.) (Moszkva—Leningrád, 1948. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiája. 4°. 860. 1.) Hogy a szovjet tudomány mennyire megbecsüli a mult igazi értékeit, annak leg beszédesebb bizonyítéka az, hogy egymás után kerülnek új kiadásra a természettudományok és a társadalmi tudományok már elhányt legkiválóbb művelőinek válogatott vagy összegyűjtött müvei, A történészek közül a polgári koncepció utolsó nagy képviselőjének, Kljucsevszkijnek műveit éppen akkor adták ki újra, amikor a Pokrovszkij-léle iskola felszámolása után a Szovjetúnióban soha nem látott lendülettel éledt újjá a történettudomány, A tudományos orosz mult ilyen maradandó értékét képviselik a b'izantinoiógus Uszpenszkij művei, elsősorban pedig nagyarányú összefoglaló munkája, a bizánci birodalom története, melynek megírását a szerző maga is élete főfeladatának tekintette. A három kötetre tervezett munkából csak az első (1913) és a második kötet (1927) jelent meg a szerző életében, a harmadik csak halála után. a jelen kiadással látott először napvilágot. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiája tervbevette az első két kötet új kiadását is. A harmadik kötet a 11. szá?ad elejétől a Komnenok uralomrajutását megelőző korszaktól kezdve egészen Konstantinápoly elestéig (1453) tárgyalja a birodalom belső és külső történetét; Egyes részletkérdésekre vonatkozó monográfiáktól eltekintve éppen ez a korszak volt legkevésbbé kidolgozva. A tudományos irodalomban nincs egyetlen munka sem, amely ezt a kort ilyen részletességgel összefüggően tárgyalná. A munkának számunkra külön jelentőséget az ad, hogy a bizánci történelem e századokban számos ponton érintkezik a magyar történelemmel, de különösen a balkáni népek, horvátok, szerbek, bolgárok történetével. Mindezeket a részleteket a szerző kimerítő forrástanulmányok alapján szinte aprólékos pontossággal dolgozta ki. Uszpenszkijnek ezeken az alapvető érdemein túl egyik erőssége a hatalmas anyagnak mesteri kezelése, a mű arányos megszerkesztése és az előadás világossága. A gondos fogalmazás, a tiszta stílus élvezetes olvasmánnyá teszik munkáját. Természetes azonban, hogy amikor a Szovjet Tudományos Akadémia a polgári történeti iskolának egy ilyen jelentős alkotását ma a tudományos kutatók számára hozzáférhetővé teszi, nem hallgathatja el azokat a szempontokat sem, amelyek Uszpenszkij müvét a marxista-leninista történetfelfogástól elválasztják. Ezeket igen élesen kidomborította В. 'Г. Gorjanov a kiadáshoz írt bevezetésében: „Az olvasónak... szem előtt kell tartania, hogy F. I. Uszpenszkijt, aki majdnem negyven évvel ezelőtt írta müvét, a liberális pozitivista történetírás többi képviselőjéhez hasonlóan, eklekticizmus jellemezte, amennyiben a történelmi folyamat különböző tényezőit egyenjogúaknak tekintette. Bár elismeri a társadalmi-gazdasági tényező jelentőségét a történelemben, mégsem adja a bizánci gazdasági élet mélyreliató elemzését, a közvetlen termelők helyzetének, a társadalom egykorú struktúrájának rajzát. Nem ad eléggé részletes képet az osztályharcról és egyáltalán a társadalmi gazdasági belső történet a politikai történethez, a háborúk és a nemzetközi kapcsolatok történetéhez viszonyítva e műben másodrangú helyre szorul. Ezzel együtt a szerző túlbecsüli a személyiség szerepét. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy eklektikus és idealista történeti felfogása gyakran megakadályozta abban, hogy az összegyűjtött óriási adatanyag kiértékelésénél helyes következtetéseket vonjon le." E hiányok ellenére is a munka rendkívüli tudományos értéket képvisel, mert a szerző egész tudományos munkásságának szintézisét adja és széleskörű forrástanulmányokon alapul. „E források közül sokat Uszpenszkij vitt be először a tudományos köztudatba s ezért hatalmas művének gyakran forrás jellege van, amelyet még sokáig fognak használni a kutató bizantinológusok." HADKOVICS LÁSZLÓ