Századok – 1949
Turok; V. M.: Locarno (Ism.: Gál Éva) 346
347 és kiszolgáló jakéul lépeti fel. Ugyanakkor azonban lényeges ellentélek voltak közöltük, éppen annak következtében, hogy az USA mindjobban kiszorította Angliát gazdasági pozícióiból. Nagymértékben kiéleződtek az ellentétek Anglia és Franciaország között is az európai hegemóniáért folytatott harcban. De mindeme nagy ellentétek dacára, az imperialista tábor egységes volt a Szovjetúnió elleni gyűlöletben és mindenekfelett ez a tényező szabta meg politikájukat. Már a párizsi békekonferenciának is az „orosz kérdés", a „bolsevizmus elleni harc" állott a középpontjában és ennek a kérdésnek rendelték alá Németország kérdését is. A Szovjetúnió elleni tervekben igen fontos szerepet juttattak Németországnak és ezért már az első világháború befejezése óta rendszeresen arra törekedted, hogy megőrizzék az imperialista és militarista Németoszágot. Az angol, francia és amerikai imperialisták politikája, amely a két világháború közti időszakban végig a német imperializmus helyreállítására, majd megerősítésére és támogatására irányult, már közvetlenül az első világháború után megkezdődött. E politika célját világosan kifejti az az 1917 decemberében megfogalmazott amerikai memorandum, a/iwely Németországot igyekszik kelet felé ösztökélni, a Szovjetunió irányába. (15. old.) A Németországgal megkötött béke után ez а politika csak folytatódott és Versaillestól Locarnón és Münchenen át egyenes vonal vezet a második világháborúig. * A német imperializmus talpraállításának egyik módszere a hatalmas kölcsönök nyujlása volt, mégpedig elsősorban az USA részéről. „Az amerikai finánctőke. az angol bankok közreműködésével, tevékenyen elősegítette a német imperializmus újjászületését, locarnói tárgyalások idején pedig már arra tért át, hogy Németországot, mint a világ újrafelosztásáért való imperialista harc előkészítésének politikai ténvezőjét állítsa helyre." (3. old.) Az amerikai tőke behatolását készítelte elő az úgynevezett Dawes-terv, amelynek az volt a feladata, hogy megteremtse „a gazdasági alapot Németország bevonására a Szovjetúnió elleni háború előkészítésébe". (41. old.) A Dawes-tervnek a locarnói paktum egyenes folytatása volt. Locarno a Szovjetúnió ellen irányult, de közvetlenül legnagyobb vesztese Franciaország volt. A „szent cél", a Szovjetúnió elleni harc érdekében a francia burzsoázia kész volt lemondani európai hegemóniájáról és azt az USA-nak átengedni. A locarnói egyezmény igen súlyosan érintette Franciaországot és egyúttal azt jelentette, hogy Franciaország cserbenhagyta szövetségeseit, Lengyelországot és Csehszlovákiát, kiszolgáltatva azokat a német agressziónak — s m/indezt a Szovjetúnió elleni háború érdekében. Locarnói lényegében az amerikai és angol finánelőke készítette elő. És bár a garanciális paktum körüli diplomáciai harc előterében a nagyhatalmak diplomatái tevékenykedtek, hátuk mögött ott álltak a kapitalista világ igazi urai, a bankárok és nagyiparosok. ,.Montague Norman, Benjamin Strong és Hjalmar Schacht határoztak előre « felett, amit aztán a diplomáciai értkezleteken és tanácskozásokon megfogalmaztak." (92. old.) Élesen megvilágítja Túrok könyve azt a gyalázatos szerepet, amit a II. Internacionálé pártjai, a szociáldemokrata pártok játszottak Locarnóval kapcsolatban. Nem beszélve arról, hogy az egyes szociáldemokrata politikusok, akik tagjai voltak a burzsoá kormányoknak, mindvégig teljes erővel résztvettek a Szovjetúnió elleni akciókban, a német agresszió talpraállításában — mint MacDonald —, nem beszélve arról, hogy Belgium hivatalos képviselője a locarnói konferencián Vandervelde volt. a II. Internacionálé egyik „tekintélyes" vezérférfia, — de fontos feladat jutott a szociáldemokratáknak Locarno és az egész imperialista politika igazolásában. A szociáldemokrácia feladata volt a:>, hogy félrevezetve a tömegeket, elhitesse velük: Locarno nem a háborút, hanem a békét szolgálja. Nem hiába nevezték tehát a II. Internacionálé áruló politikusait „szociái-locarnistáknak". * A Szovjetúnió elleni háborúra irányuló imperialista terveknek volt azonban egy alapvető hibájuk, éspedig az, hogy gazda nélkül csinálták. A Szovjetúnió külpolitikájának sikerült meghiúsítania az imperialisták terveit. A Szovjetúnió külpolitikáját Sztálin elvtárs a XIV. kongresszuson tartott beszámolójában így határozta meg: „Kormányunk politikájának, a külpolitikának alapját а béke eszméje képezi. Harc a békéért, harc az újabb háborúk ellen, leleplezése mindazoknak a lépéseknek, amelyeket az új háború előkészítésére tesznek, leleplezése az olyan lépéseknek, amelyek a pacifizmus lobogója alatt a valóságban а háború előkészítését jelentik, — ez a mi feladatunk".
