Századok – 1949

Nyifontov; A. Sz.: Oroszország 1848-ban. (Ism.: Kovács Endre) 339

840 SZEMLE döntő társadalmi változásokra, amelyek az 1848-as oroszországi gazdasági és szociális helyzetet elsősorban jellemezlék s amelyek végső soron megszabták Miklós cár kül- és belpolitikáját egyaránt. Az 1848-as év az az idő, amidőn a legerősebbek Oroszországban — az előző évekhez képest — a jobbágy-paraszti szabadságmozgalmak, nő az elégedetlenség a városokban és különösen élessé válik a helyzet a nyugati tartományokban és Lengyel-Oroszországban, Ezzel a belső válsággal függ össze az is, hogy a „raznocsinyec" értelmiség még fokozottabb figyelemmel fordul a külföld felé, feszült érdeklődéssel kíséri a nyugateurópai forradalmi megmozdulásokat és a külföldi események befolyásol ják egész gondolkodását, Nyifontov olt válik el a korábbi orosz és szovjet történetírók idevágó szemléletétől, hogy e tényezők közül fontosabbnak tekinti a belső viszonyok alakulását a kívülről érkező hatásoknál. Nem vonja kétségbe azt, hogy a forradalmi nyugatnak valóban volt hatása I. Miklós feudális Oroszországára ezekben a viharos időkben, de a külső hatásokat is meghalározták a belső viszonyok, elsősorban az a körülmény, hogy 1848-ban Oroszországban a feudális önkényuralom lényegében már halálra volt ítélve és a polgári forradalom mint feltétlen szükségszerűség lépett fel az orosz társadalomban. A nyugatról érkező forradalmi hatások tehát csak úgy juthattak szerephez, amennyiben magán az országon belül adva vollak hozzá a fellételek. Szerzőnk elsőrendű feladatának éppen e konkrét feltételek tanulmányozását tartotta Ezzel az 1848-as Oroszország magatartásának, politikai szerepének legmélyebb gyökereit fedi fel: az 1848-as oroszországi gazdasági válság okait és kövelkezményeit bel- és külpolitikai téren. Már maga ez a célkitűzés rendkívül értékessé teszi Nyifontov könyvét még akkor is, ha a szerző, mint maga is elismeri, ebben az egy művében nem volt képes az akkori Oroszország válságának teljes, kimerítő történetét megírni s egyik-másik területen adósunk marad a rendelkezésre álló forrásanyag felhasználásával. Az 1848-as európai forradalmi mozgalmak idején az oroszországi feudalizmus már válságba jutott. A mult század első felében mind érezhetőbbé válik Oroszországban a feudális társadalmi rend bomlása, mellyel egyidőben folyik a termelőeszközök fejlődése és a kapitalizmus kialakulása. ,.A gazdasági fejlődés ereje, mely Oroszországot a kapitalizmus útjára vezette" (Lenin, összes művek. XV. k. 143 1.. oroszul) aláásta a feudális rendszer gazdasági alapjait, kiélezle az osztályellentéteket, elősegítette a jobbágy-paraszli szabadságmozgalmak kifejlődését. Már a mult század 40-es éveiben gyökeres változások következtek be a feudális Oroszország gazdasági és szociális viszonyaiban Ebben az időben már határozoltan fellép a kapitalizmus kifejlődésének folyamata. Ezért írhatta Engels az 1848-as forradalmak előestéjén: .Oroszországban az ipar kolosszális léptekkel halad előre és egyre jobban és jobban változtatja át az orosz bojárokat burzsoákká". (Marx és Engels összes művei, V. k. 247 1., oroszul.) Az oroszországi feudalizmus válsága megmutatkozott ipari és gazdasági téren, és természetesen visszatükröződött az osztályok közötti viszony megvállozásában, az osztá lyok szerepének eltolódásában is. A földbirtokos nemesség süllyedését nyomon követte a jobbágytömegek sorsának rosszabbodása is. Kirajzolódtak a megszülető kapilalista Oroszország új alapvető osztályainak, a burzsoáziának és a munkásosztálynak kör vonalai. Es a 40-es évek lársadalmi mozgalmainak sodrában már ott látjuk az új „raznocsinyec" értelmiséget, mint a haladó gondolatok zászlóvivőjét. Az 1848-as események Oroszországot abban az állapotban találják, amidőn a történelmi fejlődés törvényszerűsége már halálra ítélte a feudális önkényuralmi rendszert és Oroszország szárpára — mint Marx mondolta — elkerülhetetlenné vált a burzsoá forradalom. A leghaladóbb gondolkodású emberek teljesen tiszlában voltak a régi rend tarthatatlanságával s nagy érdeklődéssel figyelték, mi megy végbe nyugaton. Nyifontov sorra veszi az 1848-as oroszországi válság legfontosabb okait, köztük első helyen az 1848-as évi aszályt, a katasztrofális méreteket öltő kolerajárványt és a tűzvészeket. Az aszállyal és ennek közvetlen következményeivel az idevágó források elégtelensége miatt a szerző túlságosan röviden végez, habár hangsúlyozza, hogy ennek komoly kihatása volt. Valamivel részletesebb képet kapunk az 1848-as nagy oroszországi kolerajárvány elterjedtségéről. Az országnak úgyszólván valamennyi kormányzóságában dühöngött a kolera, ezerszámra pusztítva a lakosságot. (A városok közül Moszkvában 16 250 betegből 8000 halt meg kolerában, Pétervérott majdnem ilyen rossz volt a heiyzet.) A válság megnyilatkozott a tömegek életszínvonalának süllyedésében is; a kenyérárak 1848 nyarára már 100%-kal emelkedtek, az ipari termelés csökkent, az export megszűkült. a belső piac forgalma visszaesett. Az állam pénzügyeit megrendítették I. Miklós cár rendkívüli katonai adminisztratív intézkedései és a velük kapcsolatos kiadások; ezek az intézkedések részben a belső megmozdulások letörését, részben a külföld felé irányuló expanziót célozták. A belső gazdasági válság egyenes következménye volt, hogy