Századok – 1949
Tretyjakov; P. N.: A keleti szláv törzsek (Ism.: Niederhausel Emil) 334
SZEMLE 337 partján. Az archeológiai leletekből megállapítható az, hogy telepeik nem különböznek az urnatemetős kultúrák telepeitől. Tretyjakov a leletek és a korabeli írásos adatok egybevetéséből rajzolja meg az antok és a szklavinok képét. Földművelő népről van szó. amely ismeri az állattartást is, meg halászaltal is foglalkozik. Vallásos elképzeléseik szinte azonosak az orosz népi elképzelésekkel, ahogy azok az ősorosz krónikából, meg szépirodalmi emlékekből ismeretesek. A városok ebben a korban még csak csíráikban vannak meg. Kétségtelen, hogy az antok foglalkoztak már a színes fémek feldolgozásá' val és készítményeik messze északra is elkerültek. Bizánccal is kapcsolatban álltak, amint ezt például a területükön talált sok bizánci pénz mutatja. Ami politikai szervezetüket illeti, a bizánci írók idealizálásaival szemben meg kell állapítani, hogy az antok már túl voltak az ősközösségi társadalom fokán, az osztálytagolódás megindult közöttük. A háborúkban rabszolgákat szereztek, bár ez még patriarchális keretek közt mozgott, saját népükből nem tehettek senkit rabszolgává. Annál elterjedtebb volt náluk a kizsákmányolás másik formája, az adószedés. A társadalmi szervezet alapja a nagycsalád, amely a territoriális obsesinába, közösségbe tartozik. Az a kép, amely a Nomos Georgikos-ból elénk tárul, egészen pontosan megfelel az antok berendezkedésének. A nagycsaládon belül többnejűség uralkodik. A nagycsaládokból összeálló obsesina élén választott vezetők állnak. Az obsesina ügyeit a nagycsaládfők tanácsa, szükség esetén pedig az egész obsesina intézte. Az obsesina a szokásjog alapján intézett el minden ügyet. Az obsesinák felett áll, mint állandó jellegű politikai szervezet, a törzs. Az egyes törzsek egymástól függetlenek voltak s a bizánci diplomácia eléggé fel is használta ezt a lehetőséget, hogy egymás ellen fordítsa az egyes törzseket. A törzseken belül már megindult az osztálytagolódás, amint ez a temetkezés formáiból igen élesen meglátszik (rengeteg vagyontárgy egyes sírokban stb.). A Bizánc ellen folytatott háborúk hozzájárultak az egyes törzsi fejedelmek hatalmának megerősödéséhez, és így a hatalom mindinkább az egész nép akaratának kifejezőjéből a nép többsége ellen fordított fegyverré vált. Ebben a korszakban már határozottan állami jellegű törzsszövetségek alakulnak ki (nyugaton Samo országa, délen a bolgár állam). Az első szláv betörések az 5—6. század elején érik a bizánci birodalmat, azután két évszázadon át folyik a harc. A szlávok a harcok közben állandóan fejlődnek. A balkáni háborúkban az Irán felé elfoglalt Bizánc nem tud kellőképpen védekezni, ezért a szlávok behatolását bizánci texületre még az avarok megjelenése sem tudja tarlósan hátráltatni. A 6. század második felében a Balkán északi és középső része már a szlávok kezében van, a 7. század közepére a szláv elem már uralkodóvá válik a Balkánon, a nyolcvanas években már Iíis-Ázsiát kezdik betelepíteni. Tretyjakov kiemeli, hogy ennek a szláv behatolásnak milyen fontos szerepe volt a bizánci birodalom fejlődésében, hiszen ez telte lehetővé Bizánc feudalizálódását. De a szlávok számára is nagy változásokat jelentett. A harcokban résztvevő szlávoknál az osztálytagolódás folyamata mind erősebb ütemet vett fel. De ezen túl az északabbra fekvő szláv területekre is kiterjedt a fejlődés. Az északi törzsek szorosabb kapcsolatba kerülnek a déliekkel, a szláv etnikum konszolidációja is meggyorsul. Ebben a korszakban kezd határozottabban kialakulni a szlávság három csoportja, a keleti, nyugati és a Balkánra betört déli szlávság. Ezek az egyes nagy csoportok persze, mint az eddigiekből világosan kiderül, nem úgy jöttek létre, hogy egy nagy egység bomlott fel mindinkább egves részekre, hanem épp ellenkezőleg, apróbb egységek fokozatos egyesülése, egybeolvadása révén. Eddig tulajdonképpen a szlávok őstörténetét tárgyalta Tretyjakov- Most viszont, mihelyt a három nagy szláv csoport körvonalai kialakultak, már csak a keletinek a fejlődésével foglalkozik. A főprobléma itt az antok és az orosz nép közti kapcsolat. A 7. század közepén a szlyeppeövezet keleti részén létrejött a kazár állam. Ezzel a politikai élet súlypontja keletre tolódott át. Az új birodalom létrejötte nagymértékben elősegítette a kereskedelmi forgalom kiépülését. Az ant törzsszövetség ebben a korszakban eltűnt. Mintegy 200—250 évvel később egy másik név lesz általánossá a keleti szláv törzsek jelölésére, a „rósz", „ruszj" név. Ennek a névnek eredete sokáig vitás volt, a normann elmélet hívei germán eredetűnek tartották. Manapság a szovjet tudományban általános az a felfogás, hogy egy feketetengeri népelemnek a nevéből való. A szarmata törzsszövetségbe tartoztak a rokszolánok vagy roszalánok. Slrabon említi őket, jóval később pedig Jordanes beszél a rokaszokról vagy roszomanokról, akik a gótok ellen küzdöttek. A rosz szó tehát igen régi eredetű, amint erre sok déloroszországi víznév is mutat. A 9. század közepétől ez a mév egy nagy sz'áv törzsszövetséget jelent, az orosz állam megteremtőjét. Sahmatov az antokban a keleti szlávok közvetlen elődjeit látja. 23
