Századok – 1949

Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások (Ism.: S. Sándor Pál) 326

szemlB 329 uzsorások, külföldiek és a magyarok zsírján verekedtek pénzre... betódul Németh, Morva, Szász idefekteti pénzét s a Magyarországnak vége van". (О. 'Г. I. k. 318. 1.) A tárnok pedig a zselléresedésröl beszél, amikor elmondja: „felföldön sok a nép.,, annyira meni a telek felosztása, hogy egy telken temérdek háznépek laknak". (A Tudósítósok — még ki nem adott — kéziratos példánya. III. 22(>. 1.) Ugyanerről egy másik főrend így szól: „a nemességnek jelenleg földet nem mívelő osztálya nagyobb részét a jobbágy-telkeknek magához szerzendi, a földművelők pedig házatlan zsellérségre jutnak". Az allodizálások tényét egy másik követ így említi meg: „Hol. . nagyobb a haszon reménye, ott meg Reil vallani, hogy több jobbágy telkek nemes kezekre is kerültek." (A Tudósítások kéziratos példánya. III. 213. 1.) Az. ilyen számtalan és ehhez hasonló kijelentésekből látható, hogy Kossuth Tudósításai fontos anyagot tartalmaznak a reformkorszak gazdasági viszonyiról is. Ezért Kossuth munkája az egész reformkorszak általános — politikai, társadalmi és gazdasági — viszonyainak tanulmányozására felbecsülhetetlen értékű forrásmunka. 6. Végezetül a szerkesztő — Barta István — munkájáról szólunk néhány szót.* Kossuth Tudósításai terjedelmes anyagot ölelnek fel és a kötetek rendszeres kiadása a szerkesztő alapos munkájáról tanúskodik. E mellett a jegyzetkészítés elősegítheti a szövegben magyarázatra szoruló kérdések megértését és értékelését. Helyes utalni jegyzetek formájában a vonatkozó irodalomra is. s ezzel tájékoztatni az olvasót az országgyűlés eseményeivel foglalkozó fontosabb forrásmunkákról és feldolgozásokról. A szerkesztés ilyen munkálatai természetesen szükségesek, de korántsem elégségesek a Tudósítások szövegének politikailag és szakmailay helyes magyarázatához. Mert a szerkesztőnek nein egyedül ,.a tárgyalásra kerülő kérdések történeti előzményei"-t kell megvilágítania (persze ez is feladata), hanem Kossuth szövegének helyes politikai értékelését kell főfeladatának tekintenie. Barta szövegmagyarázatai ugyanis — éppen mert a legtöbbször csupán a kérdések regisztrálásáig jutnak el — elkerülhetetlenül a burzsoá objektivizmus jellegzetességeit mutatják. Amikor például a gömöri La Motte Kossuth szövegében az 1823-as nemzeti ellenállást „lázzadás"-nak nevezi és az adminisztrátori rendszer alkalmazásáról a ,,lázzadás" leverésére, mint jótékony hatásról beszél, Bartlia István csak regisztráló és nem bíráló megjegyzést ad jegyzetében. (I. 338. I.) Ilyen szempontból kifogásolható az a szövegmagyarázat is, amelyben a szerkesztő arról beszél, hogy a 18. század elejétől a török által elfoglalt területeken azoknak adományozott a király birtokokat, akik „régi jogukat... be tudták bizonyítani". (III. к. 222. I.) Nem ártott volna egyszerűen rámutatni arra, hogy birtokokat zömében az idegen, német generálisok és hazaáruló magyar csatlósaik kaptak a királytól. A példákat még szaporíthatnánk, ,de már a fentiekből is kitűnik, hogy a jegyzetkészítésnek ez a módja nem megfelelő, hogy Kossuth szövegének éppen helyes értékelése mosódik el Barta István munkájában. Fokozottan hiba ez, lia a kiadvány nem tartalmaz bevezető tanulmányt. Nem változtat ezen a tényen az sem. hogy a tanulmány megírását tervbe vették s a kiadvány utolsó kötete ezt a tanulmányt tartalmazta volna. Világos, hogy a tanulmány megírását nem lehet így szétválasztani a forráskiadványoktól. Ilyen bevezető írás hiányában helyes lett volna az országgyűlésen szereplő követek politikai karakterét — jegyzetmagyarázatok formájában — világosan megrajzolni, vagy beszédeikkel kapcsolatban politikai pártállásukat röviden ismertetni. Gyakran elő«, fordult ugyanis, hogy az országgyűlés elején meg reformpárti követek — a reakció befolyására — a jobboldalra álltak át. S ez nem kis mértékben befolyásolta az országgyűlés eseményeit. Ez volt a helyzet például Somsicli alnádorral is. aki a reformpártot cserbenhagyva, az országgyűlés második felében a kormánypárthoz csatlakozott. Somsichcsal kapcsolatban Barta Kölcseynek azokat a szavait idézi jegyzetében (I. k. 371. 1.), melyek Somsich „hazafias érzés"-éről szólnak és sehol sem idézi Kölcseyt, amikor az így ír Somsichról: „Somsich vagy megtagadta magát vagy soha nem volt az, aminek lenni őt hittük." (Minden munkái VII. k. 277—8. 1.) Vagyis Somsich áruló lett-A követek ilyen politikai pálfordulása, amire számtalan egyéb példa is van, a bihari Ravazdyval, a turóczi Ruttkaival és egyéb más követek állásfoglalásával kapcsolatban — alapvető vonása volt az országgyűlés eseménytörténetének. Az ilyen vonások kieme* Szükségesnek tartjuk felemlíteni, hogy a második kötet borítólapjának belső oldaláról. ahol a Történelmi Társulat a kötet tartalmát jelzi, a harmadik kötetre a következő szövegrész került át: „Kisebb jelentőségű közjogi... kérdések vitái tarkítják ezt az anyagot ... kiállás a cári zsarnokság által eltiport lengyelek mellett ..." Röviden szólva, ezt nemcsak a szerkesztőnek, hanem azoknak is hibájául rójuk fel, akik a Történelmi Társulat kiadványait intézik és akik munkájuk során nem jártak el kellő éberséggel.