Századok – 1949
Benda Kálmán: Martinovics nyílt levele Ferenc császár és királyhoz (1792) 258
264 BEND A KÁLMÁN tette-e ezt a részt nyílt leveléhez, talán akkor, amikor elhatározta, hogy a Moniteurben való közlés helyett Magyarországon bocsátja szárnyára. A nyilt levél — s ezt nemcsak mondanivalója, de az irat mesteri felépítése, szenvedélyes és lendületes stílusa is mutatják — nem íróasztal számára készült Szerzőjét gyakorlati cél vezeti: az uralkodóház és a fennálló rend ellen támad; tudatosítani akarja a még ingadozókban a Habsburgbirodalom társadalmi és politikai berendezésének elmaradott, reakciós voltát, s ugyanakkor rá akar mutatni a haladás útjára, a követendő példára, a francia forradalom eredményeire. Meg akarja mozgatni az embereket, híveket akar ezerezni. Martinovics azt gondolta, hogy a csak kisebb részében polgári, nagyobb' felében nemesi származású magyar értelmiséget inkább megnyerheti, ha munkájábami a rendi sérelmeket is megemlíti. Talán — ahogy erre céloztunk az előzőkben — azt hitte, hogy egy táborba tudja összehozni őket nemesi és polgári elégedetleneket. A Ferenc császárhoz és királyhoz írt nyilt levél azonban így végül is felemás elveket hirdet: benne a francia forradalmi eszmék a magyar rendi ellenzék felfogásával keverednek. • A nyilt levél Martinovics által írt eredeti francia szövege nem maradt ránk: Hajnóczy elégette. Itt közölt magyar fordítását Szentmar jay Ferenc készítette. Elfogatásakor apja, a Barkóczy grófok homonnai jószágkormányzója, a grófi levéltárosnak, Gindl Ferencnek lepecsételt csomagban néhány iratot adott át megőrzésre. Gindl felnyitotta a csomagot, s látva, hogy abban a jakobinus szervezkedésre vonatkozó iratok vannak, lemásolta őket, s a másolatokat eljuttatta a munkácsi görögkatolikus püspökhöz, aki a kancelláriára továbbította azokat. Innen kerültek a nádorhoz, s így maradt ránk a Ferenc császár- és királyhoz írt nyilt levél másolata is, — míg az eredeti példányt később az öreg Szentmarjay elégette." Gindl — ahogy a másolatból látjuk — csak törve beszélt magyarul-Az egyébként nagy gonddal készített másolatban ezzel magyarázhatók az ékezetek összevisszasága, az állandó betűkihagyások, valamint a német anyanyelvű másoló tollára valló helyesírási hibák.1 3 A szöveg azonban még így, torzított formájában is szépen mutatja Szentmarjay erőteljes nyelvezetét és stíluskészségét, mely egyébként a többi forradalmi irat általa készített fordításában is szembetűnő." Mivel az eredeti (francia) szöveg nem maradt ránk, s a magyar fordítás is csa,k idegen kéz másolatában, szükségesnek véltük a ránkmaradt egyéb (magyar, latin, német) fordításokat mindenütt összevetni Gindl másolatával, hogy egyrészt Szentmarjay fordításának homályos, vagy elrontott helyeit megvilágítsuk, másrészt pedig, hogy minél jobban megközelíthessük az elveszett eredeti szöveg valószínű kifejezéseit. Ezeket a szövegösszehasonlításokat jegyzetben közöljük. 12 Ld. Sándor Lipót nádor naplóját: O. L. Vertr. A. 34,. fasc. No. 317. és M. Canc. 1795:3325., 3713. és 4988, sz. 13 Így pl. a b és a p („bedig" = pedig, „pelga" = belga, stb.), a í és a d (,,téget = téged; ,,neket" = neked, stb.) gyakori fölcserélése, a kettős mássalhangzók elhagyása, stb. Ezek a hibák egyébként valószínűvé teszik, hogy a szövegnek legalább is egyes részeit Gindl diktálás után írhatta. Ezeket a hibákat közlésünkben kijavítottuk, egyébként azonban mindenben ragaszkodtunk a kézirathoz. 14 Szentmarjayról, mint fordítóról irod.almunkban eddig nem sok szó esett. Egyedül Eckhardt Sándor foglalkozott a Contrat Social-nak általa készített fordításával, „Rousseau congeniális fordítójának" nevezve Szentmarjayt. (Eckhardt S., A francia forradalom eszméi Magyarországon, Bp., 1924. 44, 1.) Véleményét Szentmarjay egyéb fordításai alapján mindenben megerősíthetjük.
