Századok – 1949
SZTÁLIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY 2:J Sztálin elvtárs Emil Ludwig német íróval folytatott beszélgetésében kimondotta perdöntő ítéletét ezzel a tárggyal kapcsolatban: „...Nagy Péter, — mondja Sztálini elvtárs, — sokat tett a földesurak osztályának felemeléséért és a születőben lévő kereskedőosztály kialakulásáért. Péter sokat tett azért, hogy létrchozaa és megerősítse a földesurak és kereskedők nemzeti államát ... a jobbágyparasztság rovására, amelyről három bőrt is lenyúztak."57 Netmi világos-e ebből, hogyan látja J. V. Sztálin a nagypéteri korszakot? Ha a Nagy Péter-korabeli üzemben tőkés manufaktúrát látna, nem mulasztaná el, hogy az üzemekben kizsákmányolt munkásokról ne beszéljen, mint olyan jelenségről, amely meghatározza a korszak jellegét. De Sztálin elvtárs nem munkásokról beszél, hanem csak parasztókról, a, feudális társadalom alapvető termelő osztályáról. Beszél a földesurakról, azaz éppen a feudális társadalom uralkodó osztályáról, a tőkés kereskedőkről viszont igen óvatosan nyilatkozik. Ez a „születőben lévő kereskedőosztály". Ez az osztály (meg a meggazdagodott parasztok is) néhány évtizeddel később csakugyan létre is hozta a tőkés gyárakat. A nagypéteri korszak feudális korszak, amelyben a kapitalizmusnak csak néhány eleme van meg. Az imperializmus történetére vonatkozó elmélet kidolgozása Lenin és Sztálin mélyrehatóan tanulmányozták a mai európai és amerikai kapitalizmust. Ez lehetővé tette számukra, hogy megoldják azt a roppant jelentős problémát, hogyan lehet a szocializmust felépíteni egy országban-Sztálin elvtárs emlékeztet arra, hogy a XIX. század negyvenes-hatvanas éveinek marxistái hogyan oldották meg ezt a kérdést abban a korszakban, amikor még nem volt monopolkapitalizmus, amikor még nem vált nyilvánvalóvá és nem is válhatott nyilvánvalóvá a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének a törvénye, amikor ezzel kapcsolatban a szocializmus győzelmének kérdése egyes országokban még nem vetődött fel abból a szempontból, ahogyan később felvetődött."68 Marx és Engels száz évvel ezelőtt negatív módon döntötték el ezt a kérdést azért, mert akkor a kapitalizmus más volt. Abban a „.. • régi korszakban, a monopolkapitalizmus előtti korszakban, az imperializmus előtti korszakban, amikor a földgolyót még nem osztották fel egyes pénzcsoportok egymás közt, amikor a már felosztottnak erőszakos újrafelosztása nem jelentette a kapitalizmus számára az élet és halál kérdését, amikor a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége nem volt és nem is lehetett olyan éles, amilyenné aztán vált, amikor a kapitalizmus ellenmondásai még nem jutottak el a fejlődésnek arra a fokára, hogy a virágzó kapitalizmust halódó kapitalizmussá változtassák át, és ezzel megteremtsék a szocializmus egyes országokban való győzelmének lehetőségét, ebben a régi korszakban Engels megfogalmazása vitathatatlanul helyes volt. Az új korszakban, az imperializmus fejlődésének korszakában, amikor a tőkés országok fejlődésének egyenlőtlen volta az imperializmus fejlődésének döntő erejévé vált, amikor az imperialisták közti elkerülhetetlen konfliktusok és háborúk meggyengítik az imperializmus frontját és lehetővé teszik áttörését az egyes országokban, amikor a fejlődés egyenlőtlenségének törvénye, amelyet Lenin fedett fel, kiindulópontjává vált annak az elmélet-67 „Lentin és Sztálin. Gyűjteményes munka a SzK(b)P történetének tanulmányozásához", III. kötet, 523. 1., orosz kiad. 88 J. Sztálin: Művei, VIII. kötet, 247. 1., orosz kiad.
