Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
206 a. girsfebd cselekmények számára.TM A jelentés nagy hatást tett Wilsonra, aki ezt a „legmeggyőzőbb okmánynak tartotta, amit valaha is olvasott az orosz problémáról".7 1 De, mint egy amerikai történész megállapítja, ezt a tervet főleg azért nem fogadták el, mert Washingtonban „nem voltak emberek, akik Wilson elnökhöz hasonlóan meg lettek volna győződve arról, hogy az orosz kérdés a főprobléma. így 1918 októberében, mint Dennis összefoglalja, Washingtonban „kimült az a terv, amely a szövetségesek intervenciójának Oroszországban egészen más jelentőséget adhatott volna".72 Dennis amerikai történész a terv mellett és ellene szóló' okokat vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy a terv megvalósításának főakadálya az Egyesült Államok és a szövetségesek közti ellentétek voltak; az Egyesült Államok szándéka, mely a tervnek 1919 tavaszán való megvalósítására irányult, igen későn ért meg. Az intervenciós Dennis, megsiratva a terv sikertelenségét, így ír: „Veszély fenyegetett természetesen a szövetségesek mesterkedései oldaláról, amelyek e nélkül is nagyszámúak voltak. A terv azonban lehetővé tette volna azoknak az orosz kísérleteknek a megvalósítását, amelyek egy liberális polgári kormány megalakítására irányultak és megszüntette volna azokat a körülményeket, melyek következtében a szelíd és értéktelen tory, Knox tábornok, a brit misszióból, lett. az az erő, amely Kolcsak mögött áll, s amelyek között a japánok magukat Szibéria, urainak tekintették."73 1919 tavaszán ai párizsi békekonferencián Wilson elnökkel az élükön, a szövetségesek elismerték Kolcsakot és teljes támogatást ígértek neki.74 „De késő volt már, hogy hadsereget küldjenek az Uraiba hathatós segítségnyújtás céljából, — jegyzi meg melankolikusan Dennis. •— így a Kelet-Szibériában állomásozó amerikai megszálló hadsereg jelentéktelen expedíciós erő maradt, amely predesztinálva volt a fegyverekkel való kiűzésre."73 Ez az epizód jellemző az amerikai intervenciós politikára. Az Egyesült Államok kormánya széleskörű expedíciós tervei megvalósításában előnyben részesítette a gazdasági nyomást, a blokádot, polgárháborút, uszítást, a zavarkeltést, Szovjetoroszország ellen irányuló cselekmények finanszírozását és az idegen szuronyok használata mellett ritkán határozta el magát közvetlen hadicselekményekre. Az amerikai imperialisták számára szövetségeseiknek kellett kikaparni a gesztenyét a tűzből. Közben a százezres japán hadsereg az amerikai, angol, francia és más seregekkel együtt elfoglalta a Primorje-t, az Amur-folyó és a Bajkál-tó vidékét. A japán imperialisták, Amerika partnerei, Szemjonovval és Kalmi-70 Papers relating to foreign relations of the U. S. 1918. Russia. II. köt. 387—390. L (Morris Lansingnak Vladivosztokból szeptember 23-án); С. Ackerman, Trailing the Bolscheviki. Twelve thousand miles with the allies in Siberia. New-York. 195. 1.; A. Dennis, The Foreign policaes of Soviet Russia. New-York. 1929. 289. 1. 71 Dennis, id. munka 289 1. és Ackerman. id. munka 196. 1. 72 Morrisnak adott válaszában Lansing külügyminiszter közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya „a legnagyobb sajnálattal" kénytelen lemondani a szóbanforgó javaslat megvalósításáról. Azok az indokok, amelyek az Egyesült Államok kormányát irányították, abban foglalhatók össze, hogy nem lehet összehangolni a szövetségesek erőfeszítéseit a Szibériától Archangelszkig terjedő fronton a támadó és védekező hadművele tek vezetése tekintetében. (Foreign relations. 1918. II. köt. 393. 1.) 73 Dennis, id. munka 290. 1. 74 Az amerikai kormány politikai tevékenységének óvatosan alkalmazott képmutató stílusára jellemző, hogy Wilson itt is hű maradt macáihoz: biztosítékot követelt Kolcsaktól, hogv Oroszországban „alkotmányos demokráciát" fog megteremteni. (Foreign relations. Í919. Russia. 322. 1.) 75 Dennis id. munka 290. 1.
