Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
198 a. giitsfeld a probléma megoldásának egyetlen lehetősége a gazdasági segítség bizottságának létrehozása".3 6 Amikor az Egyesült Államok politikai és pénzügyi segítséget nyújtott valamilyen szovjetellenes akciónak, különös figyelmet fordított a Távol-Keletre és Szibériára. Előzőleg már megjegyeztük, hogy mily kitartóan törekedett az Egyesült Államok a szibériai vasút megszerzésére, mivel az volt a véleménye, hogy az lesz az úr Szibériában és Távol-Keleten, akinek birtokában van a vasútvonal. Az Egyesült Államok a távolkeleti intervencióra lassan készült fel. A döntő lépés ebben az irányban az a megbeszélés volt, amelyet az Egyesült Államok Japánnal 1917 nyarán és őszén tartott. Ez kiterjedt az Egyesült Államok imperializmusa távolkeletii problémáinak egész rendszerére és a Lansing—Iszij-féle szerződéssel fejeződött be 1917. november 2-án.37 A jelen cikk keretei között nincs lehetőségünk arra, hogy külön megálljunk az imperializmus távolkeleti nemzetközi politikája történetének ezen kevéssé tanulmányozott, de igen fontos momentuma mellett. 36 „House ezredes levéltára" (oroszul) II. köt., 286, 1. ..Iloover ajánlatai", amelyek ről Lansing Wilsonnak írt, teljesen igazolták az Egyesült Államok kormányának várakozását. Hoover „orosz segítő bizottságát" az oroszországi intervenció szolgálatába állította. 1919. május 23-án a párizsi békekonferencia külügyminiszteri ülésén Hoover felolvasta Health őrnagynak, a „segélybizottság"-ban működő ágensének jelentését, aki az „északi hadsereg orosz hadteste" vezérkarával állott összeköttetésben Reválban, Judenics seregének Petrográd irányában történő hadműveleteiről. Hoover döntést követelt fehér Észtország támogatásának kiszélesítésével kapcsolatban, amely fő ugródeszkául szolgált Oroszország északnyugati részén a szovjetellenes hadmüveleteknek, valamint az Észtországra támaszkodó fehér alakulatoknak, továbbá élelmiszer biztosításával kapcsolatban Petrográd részére „Judenics tábornok seregei által történt elfoglalása után". Papers relating to the foreign relations of the U. S. The Paris Peace Conference. 1919. IV. köt. 752—753. I. 37 A Lansing—Iszi j egyezmény többek között megmutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya az „új világ új politikája" jelszó alatt ugyanazt az imperialista politikát űzte, mint Európa régi gyarmatosító államai, és hegy az Egyesült Államok ezen a szerződésen keresztül belekapcsolódott az Entente-hatalmak egymás között kötött titkos imperialista szerződéseinek rendszerébe. Az Egyesült Államok kormánya erősen titkolta ezt a tényt és azt erősítgette, hogy csak 1919-ben, a párizsi békekonferencián jutottak tudomására a titkos szerződések. Pedig az Egyesült Államok kormánya már 1917 tavaszán megkapta Balfourtól az Entente-hatalmak egymás közötti titkos szerződéseinek szövegét. Az Egyesült Államok elnöke és külügyminisztere 191í)-ben, a szenátusban tartott beszédeikben kategorikusan tagadták, hogy az Egyesült Államok hivatalos szerveinek valamilyen közük lenne az Entente-hatalmak egymás között kötött szerződéseihez. (Treaty of Peace with Germany. Hearings before the Comittee of foreign relations of the U. S. Senate. 148. 1.) Az 1917 évi japán-amerikai tárgyalások (War memoirs by R, Lansing, 29. 1.), továbbá egy sor más utalás (Dugdale B. C„ Arthui James Balfour. И. köt. 145—146. 1. New-York, 1936; Lloyd George, War memoirs. 1916—1917, 549—550. 1., House ezredes naplója (oroszul), III. köt. 33. i.; Treaty of peace with Germany. Hearings .,. 216. 1.) Megdönthetetlenül bizonyítják, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszeresen eltitkolta diplomáciai tevékenységének lényegét az amerikai nép előtt. Húsz év kellett ahhoz, hogy ezt a hamisítást az Egyesült Államok szenátusában pártvita következtében megállapítsák. 1936-ban Nay szenátor, megismerkedvén a külügyminisztérium publikálatlan anyagával, megállapította, hogy Wilson elnök és Lansing külügyminiszter meghamisították az igazságot és a történetet. Állítását megerősítő adatokat hozva fel, Nay szenátor azok címére, akik a jövőben is eltitkolni remélik az igazságot, a következőket mondta: „Nem azok tagadják ezt (a hamisítás tényét — A. G.), akik azt remélik, és azt hiszik, hogy a történelem sohasem találkozik ezekkel a tényekkel, vagy hogy a tények nem találkoznak a történelemmel? Nem voltak-e itt is arra irányuló remények, hogy sűrű függöny fogja eltakarni örökre az igazságot, és hogy a történelemhamisítás ... folytatódni fog .. (Congressional Record. 75-th Congress I. rész. 566. ÍJ
