Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
az egyesült államok szibériai és távolkeleti intervenció j a 193 A németek éppúgy, mint a japánok! és az angolok, figyelemmel kísérték az amerikaiak tevékenységét Oroszországban* „Európában, — mondja egy német forrás — az ameriklai Egyesült Államok számára Oroszország látszott a legkívánatosabb működési területnek".1 1 Hadirendeléseken kívül az amerikaiak ércelőfordulási helyekre és közlekedési utakra vonatkozó koncessziók megszerzésére törekedtek és ebben a tekintethen kiszorították az angolokat. Amerikai geológiai expedíciók mélyen behatoltak Oroszország belső területeire. 1917 nyarán az egyik általuk felszerelt expedíció az Urai-hegység északi nyúlványait tanulmányozta. Az amerikaiak különös figyelmét vonta magára Kamcsatka és Szahalin szigete, részint kedvező sztratégiai fekvésük, részint pedig olaj-, érc- és prémgazdaságuk miatt. Az amerikai tőke működési területévé vált Szibéria, az Ural, Kirgizia, aj turgaji sztyeppék, az akmolinszki terület; az amerikai kapitalisták behatolásának megkönnyítésére az orosz-amerikai kereskedelmi kamara 1915 végén egy külön orosz-amerikai pénzügyi társaságot hívott létre. A Morgan érdekkörébe tartozó National City Bank (mely aktívan működött Kínában) Péterváron megalapította első fiókját. Az Oroszországba való export erősítésére létrehozták a hatalmas export-szindikátust, az International Manufacturers Sales Company of America-t, Az amerikai monopoltőke kölcsön- és hitelnyújtás, valamint koncessziók nyerése segítségével fejlesztette Oroszország további gúzsbakötésének programmját. A februári forradalom után az Egyesült Államok kormánya Elia Ruth, volt miniszter vezetésével rendkívüli bizottságot küldött Oroszországba. A küldöttség tagjaii bankárok, gyárosok, tábornokok és a szocializmus „specialistái" voltak.15 Ezenkívül az Egyesült Államok nemzetvédelmi tanácsa kezdeményezésére még egy, igen nagyszámú amerikai küldöttség érkezett, — „hogy rendbeszedje Oroszország vasúti1 közlekedését", vagyis lényegében amerikai ellenőrzés létesítése céljából a szibériai fő vasútvonalon. Mint egy amerikai kutató beismeri, „a szövetségesek megtették az első döntő lépést arra, hogy kezüket rátegyék a szibériai ügyekre 1917 nyárvégén, amikor a Kerenszkij-kormány kérésére az amerikaiak egy vasúti szakértőkből álló testületet szerveztek a szibériai vasútvonal ügyeinek vezetésére".1 ' Ezit a küldöttséget követi rangban John F. Stevens, ai Panama-csatorna volt főmérnöke vezette. A „Vasúti szolgálat orosz testülete" névvel nevezett Stevens-féle misszió tagjai' ezétszőródftak Oroszország legfontosabb vasútvonalain; különös figyelmet fordítottak a Moszikva—rVladivosztok fővonalra. Stevenst a Közlekedésügyi Minisztérium' tanácsosává nevezték ki, és aktívan résztvett aiz „Orosz-amerikai Bizottság" munkájában s különösen azokban a kísérletekben, ajmelyek 1917 augusztusában Kornyilovék uralmát akarták megteremteni a közlekedés ügyben.17 Az Egyesült Államok küldöttsége széleskörű kapcsolatokat szerzett különféle orosz körökben, elsősorban az ipari, pénzügyi és hadügyi körökben, hogy így biztosíthassa az Egyesült Államok számára az oroszországi helyzetről szóló rendszeres és teljes adatszolgáltatást. Az 1917. július 25—26-án Párizsban tartott szövetséges konferencián* ahol ismét az „orosz kérdést" tárgyalták, elhatározták, hogy „Oroszország meg-u W. Koch, Handelskrieg und Wirtschaftsexpansion. Institut für Seeverkehr und Weltwirtschaft. Jena 1917., 226. 1. " Foreign relations. 1918. Russia, I. köt., 109. I. 10 Nye G. Steiger, id. т., 776—777. 1. 17 Hogy Stevens küldetésének feladata a szibériai vasúti fővonal amerikaiak által történő megszerzésének előkészítése volt, azt megerősítették az Egyesült Államok imperialistáinak további tettei is: Stevens volt az, aki 1919-ben a szibériai vasútvonal (a kínai vasutat is beleértve) intervenciós szövetséges igazgatásának élén állott 14
