Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ÁLLAMFORMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 177 eággal; 2. Magyarország demokrata köztársasággá alakítását s végül 3. e eélok elérése végett minden félrendszabályt elvető bátor politika követését. A párt elsősorban a birtokos nemesség soraiból kikerült képviselőkbői töltődött fel, s taglétszáma már a pártalakulás első napján 97 főre rúgott. Létrejötte elsősorban, Kossuth terveinek ismerttéválásával magyarázható. Hogy a „félrendszabályok elvetésére" a tagok nem gondoltaik elég határozottan, azt nemcsak a párt névsora mutatja, hanem méginkább az a tény is, hogy a képviselőknek Szacsvai Imre, Molnár György és Somogyi Antal irányítását követő csoportja a Madarász-testvérek visszavonulásának feltételéhez kötötte a baloldallal való együttműködést.38 A köztársaság hívei a köztársaság kikiáltására vonatkozó törekvéseik megvalósításának idejét elkövetkezni látták a függetlenségi nyilatkozat megtételekor. A függetlenségi nyilatkozat kimondását megelőző zárt országgyűlési tárgyalás után, még április 13-án este Űjházy László, Halász Boldizsár és Irányi Dániel személyében a baloldal küldöttséggel kerestette fel Kossuthot s megkérdezte tőle: miért nem indítványozta a függetlenség kimondásával egyidőben a köztársaság kikiáltását is. Kossuth válaszában az államforma eldöntése előtt az európai politikai helyzet mérlegelésének szükségére hivatkozott. Nem szerelmese a királyság intézményének — mondotta —, de a párizsi és a londoni politikai megbízottaktól nyert értesülése alapjáni kívánatosnak tartja az államforma rendezésének elhalasztását. A küldöttek megnyugodtak Kossuth válaszában.39 Nem mondotta tehát ki Magyarország köztársasággá alakulását a trónfosztó nyilatkozat, hanem az államforma kérdését továbbra is nyitva hagyta. Az országgyűlés nagy többségében birtokos köznemesi eredetű tagjai, akik a közjogi radikalizmus útjára főként csak Kossuth erélye és a Habsburg-politika erőszakos központosító tevékenysége következtében sodródtak, megelégedéssel fogadták az események ily alakulását. Az Alföldi Hírlap az államforma meghatározásánlafe elhalasztásában я magyarság mérsékelt, de férfias politikáját ünnepelte: „fegyvereinek a szerencse kedvezett, és midőn a győzelemhez teljes reménye van, nem mondott többet ki: minthogy rabszolga lenni többé nem akar, hainem visszalép a szabad, önálló, független státusok sorába; — és nem vágta el a jövő útját, nem mondotta ki: hogy ez és semmi más lenni nem akar; nem eompromittálta az elérhetőt az elérhetetlenért".4® A köztársasági államforma kérdése így pillanatnyilag lekerült a tárgyalások napirendjéről. Annál hevesebb viharok törtek ki a kormányformai szabatos meghatározása körül. A Honvédelmi Bizottmány megszüntetése s helyette más kormányzati rendszer bevezetése már korábban is foglalkoztatta a magyar politikai életet. A békepárt és a radikálisok időnként más-más szempontból foglalkoztak e kérdéssel. A végrehajtó hatalom átszervezésével kapcsolatban mindkét fél saját befolyásának növelésére törekedett. Kossuth már 1848 novemberének végén tárgyalt új minisztérium megalakításáról, ezek a tárgyalások azonban szintén a politikai erőviszonyokat közelről érintő személyi kérdéseken akadtak meg. Szemere Bertalan, akinek táreavállalását Kossuth feltétlenül kívánatosnak tartotta, ragaszkodott Nyáry Pál belügyminászterségéhe-z, Kossuth belügyminiszterjelöltje viszont Madarász 38 Madarász József: i. m, 230. 1. Irányi Dániel: Megjegyzések Madarász József emlékirataira (Budapest, 1884.), 4—6. 1. A radikális párt alapítólevelének eredeti példánya: Nemzeti Múzeum, 1848—49-i iratok 8. fasc. V. ö.: Varga Zoltán: A trónfosztás (A szabadságharc fővárosa, Debrecen), 441. 1. 39 Irányi—Chassin: Histoire politique de la revolution de Hongrie. II. (Paris, I860.). 399—400. 1, w Alföldi Hirlap, 1849. április 22. 12
