Századok – 1949

Kató István: Első köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 146

ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI MOZGALMUNK A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 147 „A jobbágyság eorsának javítását indítványozó Nagy Pál lehurros gatása és kikacagása az 1807-iki országgyűlésen magyarázatot követel a 90-es évek most ecsetelt szelleme után.. ."4 És még előbb: ,.E fordulat a nemzet szellemében szinte érthetetlen.. "s Eckhardt Sándor, „A francia forradalom eszméi Magyarországon" című munkájában igen sok értékes részletadatot gyűjtött össze a korra, de idealista, szemlélete megakadályozta őt is abbani, hogy a kor társadalmi összefüggéseit megértse. A történelmi materializmus ellen akart érvelni, éppen ezért válasz­totta olyan polgári mozgalom tárgyalását, amely akkor lépett fel, amikor a polgári átalakulás előfeltételei még igen csenevészek voltak. „Teljes meggyőződésünk és belső vonzalmunk az idealista felfogás­hoz húz. Jelen tanulmányunk is azt igyekszik igazolni, hogy a francia forradalom magyar földön is elsősorban nem mint gazdasági szükséges­ség, hanem mint ideális eszmekör hat a műveltebb társadalmi osztályok belátásán és többnyire önzetlen meggyőződésén keresztül."' A történelmi materializmus megcáfolása helyett azonban saját idealista szemléletének csődjét mutatta meg, mert épp annyira képtelen volt a kor történelmi összefüggéseit feltárni, mint fél évszázaddal előbb Concha. A korszak jelentőségét azonban Eckhardt is felismerte. „A francia felvilágosodás és a forradalom tanulságai tehát nem múlhattak el nyom néikül a magyarság életében... átalakították a nemzet politikai gondolkodását: az alkotmányos kormányzat gondolata és a demokratikus egyenlőségi eszme átitatta a nemzet széles rétegeit és így a negyvennyolcas forradalmat készítette elő."7 Az 1790-es évek polgári mozgalmainak kulcskérdése legszélsőbb bal­szárnyának, Martinovicsnak és társainak köztársasági mozgalma Ezt sokan még demokratikus történészeink közül sem ismerték fel. Grünwald Béla, ,A régi Magyarországban", — egyébként igen jó munkájában — többek között ezeket írta: „...a nemzet legjelentékenyebb szellemeiben sem látunk fogékony­ságot az új eszmék iránt, s ezért nem kelthetnek mozgalmakat, forron­gást az országban... Az az esemény pedig, melyet Martinovics-féle összeesküvés nevezete alatt ismerünk... történelmünk egy jelentéktelen epizódja, mert nem volt általános hatások eredménye.. .8 A reakciós történetírás azonban felismerte e kérdés jelentőségét és ugyan­úgy rágalmazta az első köztársasági mozgalmat és résztvevőit, ahogy minden későbbi haladó mozgalmát hazánknak. A Martinovics-kérdés így történet­írásunk egyik döntő kérdésévé lett. A Martinovics-kérdés történetének vizs­gálata is feltárja történetírásunk pártosságát Minden demokratikus moz­galom a 19. század eleje óta felvetette a köztársasági mozgalom történelmi rehabilitációjának kérdését és minden reakciós irányzat a mozgalom újabb es újabb befeketítését tűzte ki célul. A kérdés körül történészeink úgy harcol­tak, ahogy az egyes osztályok harcoltak a demokratikus átalakulás kérdése 4 Id.ro. 231. 1. B Id. го. 230. I. 6 Eckhardt S.: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp., é, n. 7. 1. 7 Id. m. 214. 1. • Id. m. 564. 1. 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom