Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 141 az állami pénzügyeknek ez az „önműködő gyorsulása" nagy mértékben előre haladt. Az államadósság1 növekedésére vonatkozó adatokat 1795-ig már 'ismertettük, 1795 után az adósság-állomány tovább szaporodott Az 1795. évi 438,7 millió forintról 1798-ban 515,2 millióra, 1800-hain 689,8 millióra, 1803-ban 792,7 millióra ugrott fel.25 0 Ezzel függ össze, hogy a jobbágyadó fokozásán kívül — ez 1802-ben 5 millió, 1807-ben 5,2 millió forintot tett ki2s i - és a só árának előbb vázolt emelése mellett a XVIII. század végén és a XIX. század elején Bécs egy újabb súlyos eszközzel kapcsolja be hazánkat a Habsburg-állam adósságainak fedezésébe: papírpénz-kibocsátás és a devalváció eszközével. A bécsi kormány először Mária Terézia korában folyamodott a papírpénzkibocsátás eszközéhez. 1762-től kezdve a Wiener Stadtbank útján 12 millió forint összegű papírpénzt, „bankócédulát" hozott forgalomba, egyelőre még elfogadási kényszer nélkül.252 Az első kibocsátást — amelynek inkább államkölcsön jellege volt, mert fokozatosan 5%-os kamatozású kötelezvényekre váltották be — soron követte -1771-ben újabb 12 millió, 1784—85-ben 20 millió, majd 1788-ban 11 millió forint összegű bankócédula kibocsátása.25 3 Ezek a kibocsátások már kötelezvényre való átváltás ígérete nélkül kerültek forgalomba és 1788-ban az osztrák kormány már be sein jelentette a kibocsátás összegét. — A század utolsó évtizedében és a XIX. század elején azután, a napoleoni háborúk egyre növekvő kiadásai közben, ugrásszerűen megnövelik a papírpénzkibocsátást; beváltását már 1797-ben felfüggesztik és egyszersmind kényszer-árfolyamot szabnak meg számára. Míg 1796-ban még csak 46 millió forint összegű „bankócédula" volt. forgalomban, addig ez a szám 1800-ban 200 millióra, 1806-ban 449 millióra, 1810-ben 864 millióra, 1811-ben pedig 1 milliárd 60 millióra emelkedett.5®4 A nagyarányú papírpénz-kibocsátás felett természetesen úrrá lett a pénzforgalom törvénye, amely az állam akaratától függetlenül bármilyen mennyiségű papírpénzt azzal az aranymenmyiséggel tesz egyenlővé, amelynek forgalmát tulajdonképpen helyettesíti.25 9 Ennek megfelelően rohamosan zuhant a papírpénz árfolyama. 1796-ban az ércpénz a papírral szemben még 100 V« árfolyamon áll, 1800-ban 115-ön. 1806-ban 175-ön, 1810-ben 469-en és 1811-ben 833-as árfolyamion.250 — Az infláció alatt sohanemlátott méretekben tombol a spekuláció és tőzsdejáték. Bécs akkoriban közismert bankárai: .Fries, Ballabeme, Geyhmüller, stb., valamint a Habsburg államkölcsön-üzlet iránt igen élénken érdeklődő angol tőkések egyre „ragyogóbb" feltételek mellett „segítik ki" az államkincstárt pénzzavarából és ia Habsburg-állam politiká jának nagy mértékben irányítóivá válnak,257 A szédületes infláció megállítására, a pénzügyek rendezésére a legkülönfélébb tervek születnek.25 8 Ismeretes, hogy a bécsi kormány végül, sikertelen kísérletek sorozata után, 1811-ben a papírpénz egyötödére való devalválását hdtározla el, 1060 millió forintról 212 millió forintra. Ki kell azonban emelnünk, hogy a devalváeió végrehajtásában döntő módon az a szempont vezette 250 Hauer: ii. m. 163—.164; Beer: Finanzen... 7, 402; Springer: i. m. I. 154. 251 Grünwald: i. m. 240. 252 Beer: Staatsschulden... 16; Hauer: i. m. 170. Ic: 353 Hauer: i. m. 173—175; Веет: Finanzen... 5—6. 254 Beer: Finanzen . ..- 7—8; Johanna Kraft: Die Finanzreform des Grafen Wallis und der Staatsbankerott von 1811. Graz, 1927. 15—18. 265 V. ö. Marx: Zur Kritik der Politischen Ökonomie. II. kiad. Stuttgart, 1907. lila. 254 Vargha Gyula: A magyar hitelügy és hitelintézetek története. Bp„ 1896. 55. — Ugyanakkor a jobbágyadókat ércpénzben hajtották be. (V. ö. Kautz: A nemzetgazdasági eszmék -.. 268.) 157 Springer: i. m. I. 158—-163. 258 V. ö. Gillemot Katalin: Javaslatok a Monarchia pénzügyeinek rendbehozására 1800 és 1811 között. Domanovszky-Erolékkönyv. Bp.. 1937. 199—226.
