Századok – 1949
SZTÁLIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY 2:J Szíálin elvtárs hangsúlyozta, hogy Engels nem mindig ábrázolta helyesen Oroszország külpolitikájának szerepét és jellegét: „—\ hódító politika... — mondja J. V. Sztálin, — ... egyáltalában nem volt az orosz cárok monopóliuma- Mindenki előtt ismeretes, hogy a hódító politika — bizonnyal nem kisebb, hacsak nem nagyobb mértékben — Európa, minden országának királyait és diplomatáit jellemezte. •." Engels cikkének legfőbb hiányát abban látja Sztálin, hogy figyelmen kívül hagyta „a gyarmatokért, a felvevő piacokért, a nyersanyagforrásokért folyó imperialista harc mozzanatát, pedig ennek akkor már igen komoly jelentősége volt Elhanyagolta, — folytatja J, V. Sztálin, — Anglia szerepét mint a közeledő világháború tényezőjét, Németország és Anglia ellentéteinek a mozzanatát, pedig ezeknek már akkor komoly jelentőségük volt, és később szinte meghatározó szerepet játszottak a világháború kitörésében és fejlődésében"2® J. V. Sztálin a mai élet minden jelenségét törvényszerűen az egyetemes történeti folyamat keretei közt vizsgálja, megmutatja jelentkezésének és növekedéséinek törvényszerűségeit. Példaként felhozhatjuk J. V. Sztálin beszédét 1933. febr. 19-én az élmunkás kolhozparasztok első szovjeltúniói kongresszusán. .T. V. Sztálin a történelemhez, igen régi korokhoz fordul, hogy bebizonyítsa annak az új útnak helyességét és törvényszerűségét, amelyen a szovjet falu halad. Beszél a forradalmakról, amelyeket a történelem ismer: a rabszolgák forradalmáról, a; johbágyparasztok forradalmáról, a szocialista forradalomról, amely abban különbözött az első kettőtől, hogy minden kizsákmányolót megsemmisített, míg a korábbi forradalmak csak az egyik kizsákmányolót a másikkal váltották fel. , Nézzük most J- V. Sztálin beszámolóját a SzK(b)P Központi Bizottságának munkájáról a XVII. Pártkongresszuson (1934. jan. 26). J. V. Sztálin elemzi a politikai helyzet kiéleződését a kapitalista államokban, foglalkozik az új háború tervével és azokkal a reményekkel, amelyeket a tőkés országok kormányai a háborúba helyeznek, különösen pedig a „felsőbbrendű faj"-nak az „alsóbbrendű faj" ellen folytatott harcának a tervével. J V. Sztálin itt ismét a régi történelemhez fordul. „Ismeretes, hogy a régi Róma éppen úgy nézett val amikor a mai németek és franciák őseire, mint ahogy ma a „magasabbrendű faj" képviselői néznek a szláv törzsekre. Ismeretes, hogy a régi Róma úgy kezelte őket, mint „alacsonyabbrendű faj"-t, mint „barbárok"-a(. akiknek az a hivatásuk, hogy örökre alá legyenek rendelve a -.magasa bbrendű faj"-nak, a „dicső Rómá"-nak... És mi lett az eredmény? Az eredmény az lett, hogy a nemrómaiak, vagyis az összes „barbárok", egyesültek a közös ellenség ellen, megdöntötték Rómát úgy, hogy csak ropogott. Kérdezem: hol a biztosíték, hogy a mai „magasabbrendű faj" képviselőinek igényei nem fognak ugyanilyen siralmas következményekre vezetni? Hol a biztosíték, hogy Berlin fasiszta és irodalmár politikusainak jobban fog kedvezni a szerencse, mint Róma régi és kipróbált hódítóinak? Nem helyesebb-e az ellenkezőt feltételezni?"27 Ezt 11 évvel azelőtt mondta J. V. Sztálin, hogy tudományos történeti alapon felépülő jóslata, beteljesedett. ' J. V. Sztálinnak Rázin elvtárshoz írt levelében, amely a hadtörténelem kérdéseivel foglalkozik, szintén azt látjuk, hogy a történelemhez fordul. ..önnek, mint történésznek, — írja Sztálin elvtárs, — érdeklődnie kellene ez iránt, Már a régi párthusok ismertek ilyen ellentámadást, amikor Crassus római hadvezért és katonaságát becsalták országuk mélyébe, aztán ellentáma*> U. o. 1941, 9. sz., 3—4. 1. í7 Sztálin: A leninizmus alapjai. 514. 1.
