Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
132 P. ZSIGMOND PíjL 2.04 millió, 1729-ben 2.5 millió, 1751-ben 3,2 millió, 1764-ben 3,9 millió, 1790-ben közel 4,4 millió forintra rúgott ée a következő években tovább emelkedett."''' De nem szabad elfeledkeznünk a pénzben fizetett hadiadón kívül az ú. n. deperditákról sem, vagyis a katonaság természetbeni ellátásával kapcsolatos költségekről, amelyek szintén súlyos teherként nehezedtek a jobbágyságra, A kincstár ugyanis a széna-, fa1 - és kenyérporciókat a piaci áron messze alulmaradó hivatalos áron térítette meg, vagy egyáltalán nem fizetett értük semmit.18 0 A deperditák összegét 1722-ben 1130 935 forintra, 1772-ben 3 millióra teszik, tehát majdnem elérte az akkori hadiadó összegét.18 1 A XIX. század elején pedig Schwartner ezt a bevételt már 3—5 millió forintra beesüli évenként.182 Ilyen körülmények között cseppet sem csodálhatjuk, hogy az adórendszer „kisajátító hatékonysága" Magyarországon is érvényesült, hogy nálunk is része volt a tömegek elnyomorodásában.18 3 Hazánkban „az adó kivetése a legbonyolultabb műveletek közé tartozott. Alapja az ú. n. rovásos összeírás (dicalis conscriptio) volt... Az összeíráson minden lakosnak meg kellett jelennie, hogy vagyonát igazán „feladja". A lakosok vallomását az esküdtek ellenőrizték. Akikről kiderült, hogy vagyonukat eltagadták, a megye tömlöcébe kerültek, eltagadott jószágaikat pedig elkótyavetyélték... Azokat, akik az adóval hátralékban voltak és azt. a következő évi adóösszeírás alkalmával sem fizették be, testi büntetéssel sújtották, azonfelül marhájukat és egyéb élelmüket elkótyavetyélték,"18 4 „Az adóztatásnak ez a módszere — szögezte le Berzeviezy — nyomja a jobbágyokat, akik az ország sok részében a jobbágytelkeket tényleg elhagyják és zsellérekké lesznek."18 5 „Többem a végrehajtók elől üresen hagyták házaikat, ezeket a házakat... az uraság beleegyezésével eladták olyanoknak, akik az adót megfizették,18 0 így azután „ezen állapotban is megvagyonosodik néhány paraszt de csak mások nyomorúságából, akik a végszükségben földeiket elzálogosítani, marháikat olcsó áron eladni kénytelenek.18 7 Ekként kapcsolódott össze ezen a ponton az eredeti tőkefelhalmozás két oldala:, az adórendszer a pénztőkék felhalmozásának emeltyűje és egy vékony gazdagparaszti réteg kialakulásának előmozdítóba volt — a széles paraszti tömegek nyomorbaddntésémek árán. A paraszteág széles tömegeinek az állami adózás által is előmozdított elnyomorodása, „veresége, pusztulása, egyik lényeges eleme az ú. n. eredeti tőkefelhalmozásnak."18 8 * * 178 Grünwald Béla: i. m. 240. 160 Később az infláció idején a valóban fizetett térítés is semmivé vált. (V. ö. Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790—1848. Bp., 1948. 149.) 181 Grünwald: i. m. 249. 192 Martin Schwartner- Statistik des Königreichs Ungarn. Buda. 18111. II—III. 320. — V. ö. Magda Pál: Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékeinek legújabb statistical és geographiai leírása. Pest, 1819. 170—171. 18 > V. ö. A tőke. I. 817. 184 Scherer Ferenc: Gyula város története. Bp., 1938. I. 366—367. — A megye persze ezért volt ilyen szigorú a rovásos összeírásban, mert nemcsak az állami adót, hanem a megye pénztárába folyó háziadót is ezen az alapon hajtották be. — (V. ö.Szederkényi Nándor: Heves Vármegye története. Eger, 1893. IV. 446—449.; Balásházy János: Az adó és még valami. Pest, 1830. 20. kk.; stb.) 18s Gaal Jenő: Berzeviezy Gergely élete és művei. Bp., 1902. II. 141. iee Scherer: i. m. I. 368. 187 Gaal: i. m. II. 135. 88 Б. Ф. Поршне в: История средних веков и указание товарища Сталина об „основной черте" феодального общества. — Изв. АН. СССР. Серия истории и философии. Т. VI. Но. 6. 535.
