Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
120 P. ZSIGMOND PÍJL iparkodott minél jobban kihasználni (1719-ben Belgrádban, majd Konstantinápolyban létesített tárházakat, a tengeri kikötők közül pedig 1720-ban Fiúméban, Triesztben 4ч Meseinában hozott létre képviseletet, stb.), — néhány évi fejlődés után azonban pályája mégis lefelé ívelt és „1728 körül kezdetétveszi ennek az akkori időkhöz képest valóban nagyszabású vállalkozásnak a hanyatlása."87 Mi okozta ezt a rövid virágzást és gyors hanyatlást? Kétségkívül számos tényező játszott itt közre. A Társaságon kívül álló kereskedőtőkések ellenségeskedése, akik saját hasznukat féltették a Társaság monopóliumaitól és ipari alapításaitól; a vezetés gyengesége, amely az erőket szétforgácsolta, a helyett, hogy a főcélra összpontosította volna; a lottójáték csődje, amely — minthogy a, Társasággal szorosan ös?ze volt fonódva — megingatta, annak hitelét; utóbb az 1737—39-i vesztett háború, amely megcsorbította a Habsburgok hatalmi állását Törökország felé. A döntő okot azonban nem itt kell keresni. Az osztrák Keleti Társaság — mint számos alkalommal kiderült8 8 — még a hanyatló Velencével sem tudott megküzdeni a levantei kereskedelemben; még kevésbbé volt képes állni a fejlett nyugati gyarmatosító hatalmak versenyét. A Társaság egyik igazgatója már 1730-ban rámutatott az udvarhoz benyújtott felterjesztésében a hanyatlás döntő okára: „... a saját (értsd: az örökös tartományokban készített) iparcikkek nem hoznak semmi hasznot, mert a hollandok, franciák és angolok jobbminőségű és olcsóbb árukat visz. пек keletre;... a Társaság tehát a kereskedelem egyetlen területén sem állhatta meg a helyét",89 fejlettebb vetélytársaival szemben. Mi következett mindebből? Nem következhetett egyéb, mint az a törekvés, hogy Ausztria a külföldinél rosszabb és drágább áruinak olyan területen keressen fogyasztópiacot, ahol nem kell vetélytársakkal küzdenie, alhonnan távoltarthat mindennemű konkurrenciát. És mi lehetett ez a terület más, mint a gyarmati helyzetbe hajtott Magyarországi Az a Magyarország, ahol Bécs a gyarmatosítás alapjainak kiépítésével ugyanezekben az évtizedekben megteremtette a gyarmati rendszer teljes kifejlesztésének minden feltételét. S ezt a következtetést a bécsi udvar csakhamar le is vonta. A Habsburg-hű osztrák gazdaságtörténészek is kénytelenek kimondani: „VI. Károllyal megszűntek azok a törekvések, amelyek a hatalom súlypontját más országokba helyezték;... most már a kormányzat gondoskodása egyedül az örökös tartományokra terjedt ki."90 Vagy még világosabban: „Az osztrák kereskedelmi politika egyik legjellemzőbb jegye most (t, i. a század 40-es éveitől kezdve) az, hogy a keleti kereskedelmet kevésbbé tartják szem előtt, mint Lipót és VI. Károly alatt, és hogy ennek a nem gyümölcsöző iránynak a helyére kifejezettebben lép ez a törekvés, hogy közvetlenül Magyarországot biztosítsák az osztrák ipar fogyasztópiacául * * * A Habsburg-gyarmati rendszer kiépítésének második szakasza, a gyarmati rendszer és a protekcionizmus teljes kifejlesztésének szakasza,, a XVIII. század 40-es éveivel veszi kezdetét Magyarországon. Az osztrák burzsoázia erre az időre bizonyos mértékben megerősödött, de még mindig sok nehézséggel kellett küzdenie; így az államhatalomnak az eddiginél is határozottabb támogatását, minden eszközzel való támogatását kívánta meg. S a Habs-87 Mayer: i. m. 47. kk.; 112. 88 U. o. 28, 76, 1112. 89 U. o. 116. 80 U. o. 122. 81 Srbik: i. m. 420. — A későbbi jelentéktelen és eredménytelen keleti kereskedelmi törekvésekre 1. Beer: i. m. 80. kk., 101. kk.
