Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 117 szervekből a magyar urak ki voltak rekesztve, a magyar kormányszékek pedig a bécsi központi kormány függvényei voltak.6 8 S nem utolsósorban megmutatkozik az 1722—23 :1—III. törvénycikkben. Ez la törvény, amely a Pragmatica Sanctio néven hirhedt. az örökös tartományokkal való „széttéphetetlen és felbonthatatlan" kapcsolatnak és a Habsburgok nőági örökösödésének becikkelyezésével közjogilag is legalizálta Magyarország gyarmati helyzetét. Már Marczali is felismerte a Pragmatica Sanctio e valóságos érielmét, amikor rámutatott arra „a nevezetes és eddig kellően nemi méltatott tényre, hogy éppen azon idő óta, mióta a Pragmatica Sanctio mindenkorra oszthatatlanná és együvé tartozóvá tette az örökös tartományokait és Magyarországot, egészen különbözővé vált e két ország belső fejlődése."69 Mi most már világosan látjuk, mit jelent ez a „különbözővé válás". Ausztria rálépett a kapitalista fejlődés útjára, Magyarország pedig ennek az útnak az árnyoldalát szenvedte: Ausztria gyarmatává vált. Ebből a szempontból igen jellemző ugyanennek az országgyűlésnek egy másik törvénye.7 0 Ez a törvénycikk „az ország közgazdaságáról" szól és a következőket mondja: „Minthogy a karok és rendek ez országgyűlésen ki nem dolgozhatták: milyen legyen az ország közgazdasága, azért ezt... a királyi helytartótanács dolgozza ki." A maga szűkszavú foglalkozásával is rendkívül sokatmondó cz a törvény. Nem mond kevesebbet, mint azt, hogy „az ország közgazdaságát" kiszolgáltatták Bécsnek. A helytartótanács ugyanis, amelyet ugyanez az országgyűlés ezervezett újjá,7 1 önálló döntő hatáskör hiányában — mint említettük — minden ügyet köteles volt a királyhoz felterjeszteni. Amikor tehát a magyar rendek azt mondják, hogy az ország közgazdaságáról nem tudnak dönteni, hanem azt majd a helytartótanács végzi el, — akkor I lényegében beismerik, hogy az ország nem 'tudj az önálló polgári fejlődés útjára lépni, hanem gyarmati sorsban van kiszolgáltatva Bécsnek^ És nem is váratott magára sokáig „az ország közgazdaságának" ez a „kidolgozása". A bécsi udvar alaposan „kidolgozta" az ország közgazdaságát, i III. Károly leányának, Mária Teréziának idején. * * * Amikor a XVIII. század első évtizedeiben lejátszódott Magyarországon a Habsburg-gyarmati rendszer kiépítésének első szakasza, a bécsi vezető körök gyarmatosítási törekvéseinek Magyarország még nem volt kizárólagos tárgya. Ezekben az évtizedekben még egyszerre több vasat tartottak a tűzben. Nyugat felé — a. spanyol örökösödési háború kedvezőtlen kimenetele ellenére — még nem mondtak le teljesen gyarmati-tengeri terveikről; kelet felé — Magyarország kiaknázása mellett — még nagy súlyt vetettek a levantei kereskedelem megkaparintására, a Földközi-tenger keleti medencéjében való gyarmatosításra. i Ami a nyugateurópai vizekről kiinduló gyarmatosítási törekvéseket illeti, ezekkel röviden végezhetünk. Támaszpontul erre csak Délnémetalföld jöhetett számba, amely a spanyol örökösödési háborút követő osztozkodásban a Habsburgoknak jutott. S csakhamar megalakult Ostende székhellyel, 6 millió 68 A kancellária a királyi leiratokat továbbította; a helytartótanács önálló rendelkezési jogot egyáltalán nem kapott, hanem minden ügyet köteles volt a királynak felterjeszteni; a kamara közvetlenül alá volt rendelve a b4csi udvaçi kamara ellenőrzésének. (V. ö. Szekfü: i. m. IV. 341—352,) 60 Marczali: i. m. 276. TM 1722—23 : CXV. tc. 71 1722—23 : XCVII—CII. tc. — V. ö. Ember Győző: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története, 1724—1848. Bp„ 1940. 4. kk.
