Századok – 1949

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106

az eredeti tőkefelhalmozás magyarországon 107 találhatóak-e ezek a mozzanatok a magyar fejlődésben, s ha igen, hogyan érvényesültek: hazánkban. ,.Az eredeti felhalmozás különböző mozzanatait" — állapítja meg Marx — „egybefoglalják a gyarmati rendszerben, az államadósságok rendszerében, a modern adórendszerben és a protekcionizmus rendszerében. Ezek ai módszerek részben a legbrutálisabb erőszakon alapulnak, például a gyarmati rendszer. De valamennyien felhasználják az államihatalmat, a koncentrált ós szervezett társadalmi erőszakot, hogy a hűbéri termelőmódnak tőkés termelőmóddá való átalakulását mesterségesen előmozdítsák és az átmeneteket megrövidítsék."5 Ezeket a — Marx által említett mozzanatokat igyekszünk tehát megvizsgálni Magyarországon, különösen abból a szempontból, hogy e „rendszerek" siettették-e, vagy lassították hazánkban az eredeti tőkefelhalmozást, és hogy az államhaitalom mesterségesen előmozdította-e nálunk, vagy ellenkezőleg: hátráltatta a hűbéri termelőmódnak tőkés termelőmóddá való átalakulását.6 Az eredeti felhalmozás e mozzanatai közül Marx első helyen és különös nyomatékkal emeli ki a gyarmati rendszert. Nem kétséges, hogy nálunk is ez jelenti a probléma gerincét. Csakhogy — nem Magyarország épített ki gyarmati rendszert a maga eredeti tőkefelhalmozásának javára, hanem a-Iíabsburg-hatalom gyarmatosította hazánkat az osztrák örökös tartományok tőkés fejlődésének érdekében. A főkérdés tehát, hogyan született meg és épült ki a Habsburgok gyarmati rendszere Magyarországon, hogyan fonódott össze a protekcionizmus rendszerével és az eredeti tőkefelhalmozás többi mozzanataival, — a magyarországi eredeti tőkefelhalmozás rovására, hazánk polgári-nemzeti fejlődésének rovására, * * * „... a középkor a töke két különböző formáját hagyta örökül, amelyek a legkülönbözőbb társadalmi-gazdasági alakulatokban érnek meg és a tőkés termelőmód korszaka előtt „a" tőkének... számítanak — az uzsoratőkét és a kereskedőtökét."' A XVII. század második felében Ausztriában is az uzsora-és a kereskedőtőke számított még „a" tőkének. Alig történt még valami abban az irányban^ hogy ez a tőke ipari tőkévé alakuljon.8 A néhány korai manufaktúra általában csak félgyártmányokat készített, amelyeket külföldre szállítottak és csak ott dolgoztak fel. Nem volt ritka eset, hogy Ausztria a külföldről olyan készárut hozott be, amihez maga szállította a nyersanyagot. „Az ország gazdasági életét egy olyan réteg tartotta kézben, amely mindent megtett, hogy ezt az állapotot fenntartsa: a kereskedőtőkések... Ezek kereskedni akartak, mindegy hogy hova és mindegy hogy mivel... Sőt még előnyösebb volt számukra az, hogy például fonalat szállítsanak Hollandiába,... mert így kétszer csinálhattak üzletet, — először a fonal kivitele, másodszor a szövet behozatala alkalmával." A XVII. század végén az osztrák kereskedelem néhány nagy „monopolista", „appaldator** kezében összpontosult, akik bizonyos zálogösszegért megkapták a legtöbb árufajta eladásának monopóliumát. „Egyes monopóliumokat — különösen azokat, amelyek mezőgazdasági termékek előállításával függtek össze — nem kereskedők, hanem az udvari nemesség tagjai vettek bérbe... Így szoros kapcsolat jött létre a s A tőke. I. 811—812. 6 Ebben jelöljük meg cikkünk e második részének tárgyát, feladatát. Ezúttal sem lehetjük vizsgálat tárgyúvá „a mezőgazdaság kapitalizálódásának a folvamaíát", „a hitelnek a kérdését", stb. (V. ö. Mód: ii. h.) E kérdések kifejtése csak további cikkekben kerülhet sorra. 7 A tőke. I. 810. 8 V. ö. A töke. I. 811