Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
az egyház szerepe az árpádkori magyarországon 99 a pápaság világuralma —1 mint említettük — a 13. század harmadik harmadában fokozatosan veszít politikai súlyából. Hiába került VIII. Bonifác személyében, ahogyan ezt történetírásunk számtalanszor hangsúlyozta, VII. Gergelyhez és III. Incéhez hasonlóan erélyes férfiú a pápai trónra, a változott viszonyokkal szembeni nem tudott az előbbiekhez hasonló hatalomra szert tenni, sőt jól tudjuk, hogy a pápai világuralom teljes összeomlása éppen VIII. Bonifác idején következett be. A pápaság viszont éppen politikai súlyának gyengülésével, egyre erősebben tér át a gazdasági kihasználás síkjára. Megkezdődik a pápai adószedés rendszere, a nemlétező keresztem háborúk céljaira rendszeres adókkal, az ú. n. pápai tizeddel sújtják egyházi nagyjaink birtokait. Énnek következménye az, hogy a gázdaságilag amúgy is gyengülő egyházi nagybirtokosság jelentős része, éppen a leghatalmasabb egyházfők, szembefordulnak a pápával, aki most már csak kerülő utakon kísérelheti meg az ország belügyeibe való beavatkozást. • Mikor IV. László halála után úgy látszott, az Árpád-ház kihalt, Magyarországot nyilt prédának tekintik a nyugati hatalmak. Elsősorban új életre kel a pápasággal folytatott évszázados harcában háttérbe szorított németrómai császárság igénye Magyarországra. Az első Árpádok idején Magyarországot mindenáron bekebelezinii akaró német-rómöi császárság, Canossa után, kénytelen volt a teret a pápaságnak átengedni és — minit láttuk — néhány évtizeden át, főképpen a 13. század első évtizedeiben a pápák valóban önhatalmúlag intézkedtek Magyarországon. A pápaság gyengülése, a Habsburg-ház előtérbe lépése, IV. László halálakor a német-római császár ú. nu jogigényét Magyarországra is felélesztik. Hivatkozva IV. Bélának ai tatárjárás idején tett Ígéretére, Habsburgi Rudolf fiát, Albertet alkarja Magyarország királyává tenini. De még üt van a) pápa, aki kijelenti, hogy Magyarország nem a német császárságnak, hanem a pápának vain alárendelve.6« Á pápa jelöltje, a pápa „hűbérese", Anjou Károly, aki leányágon a,z Árpádházból származott. Nem szándékozom itt bővebben tárgyalni az Anjouk magyarországi trónigényének kérdését, még kevésbbé ennek megvalósulását, A kérdésnek csupán a pápasággal való összefüggésére szeretnék rámutatni. Már VIII. Bonifác idején is a pápai és az An jouk viszonyai nem a „hűbérúr" és „hűbéres" viszonya, hanem a francia királyoktól egyre jobbam függő pápák kapcsolata, a francia házból származó uralkodókkal, így az Anjouk nápolyi ágával is. A pápa beleavatkozása azonban — éppen a,z előbb vázolt okoknál fogva — Magyarországon ekkor már nem támaszkodhatott még az egyházi nagybirtokosság egyöntetű támogatására sem. Amikor III. Endre „az Árpádház utolsó aranyágacskája" személyében megtalálják az utolsó árpádházi sarjat, a nagybirtokos oligarchia olyan királyt vélt maga fölé emelni, akitől nincs eok oka tartani. A feudális széttagolódás első nagy periódusa ez Magyarországon. A világi nagybirtokosság miost már fölébe kerekedett az egyházinak, az egyházi oligarchia, anniak legkeményebb képviselője Ladomér esztergomi érsek, szembehelyezkedik a pápával és kísérletet tesz, hogy miden meglevő erőt a maga — vagyis az egyházi nagybirtokosság — oldalára állítva, megerősítse a király hatalmát, hogy ezzel letörje a tartományuraik erejét, kikapcsolja konkurrénciájukat, megakadályozza jobbágyaik elcsalogatását, a birtokaikon egyre gyakoribbá váló és egyre eresebb hatalmlaskodásokat. es Cum autem prefatum regnum ad Romanam Ecclesiam ex causa multiplici pertinere noscatur, Celsitudini Regie per Venerabilem fratrem nostrum Johannem Esinum Episcopum super huiusmodi negotio respondemus •,." Theiner Monumenta I., 370. 1 7«
