Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 95 Másnap, 24-én délelőtt újabb utasításra ismét felkereste a szállást, hogy rendre intse a legényeket és felhívja őket, hogy türelemmel várják be, mi lesz a helytartótanács döntése a város jelentésére. Ne adjanak alkalmat összecsoportosulásukkal kilengésekre és ne gátolják meg a jotbbérzésüeket a munka folytatásában, ne kényszerítsék őket erőszakosan a sztrájkra. Ne nyomuljanak be a mesterek lakásába, mert ez a közrendet és nyugalmat, sőt a tulajdonbiztonságot veszélyezteti, amit a felsőbbség nem tűrhet. Minden hiába volt: a legények megmaradtak követelésüknél és azonnali választ kértek, különben elutaznak. Félelmes kiáltozások és követeléseik ismételgetése közben ilyen szavak hallatszottak: „Ismerjük már ennek a tárgyalásnak a csalafintaságait, de nem hagyjuk magunkat kijátszani. Kifelé! Kifelé!" — t. i. az utcára, minthogy Vitlich a szállás kis terjedelme miatt minden közlését a ház udvarán összegyűjtött legények előtt tette meg. Ismét eredménytelenül tért vissza és telte meg jelentését a tanácsnak, amely előtt már néhány mester is megjelent. Ezek azokról az erőszakosságokról számoltak be, amelyek egyes, a műhelyekben maradt és dolgozó legényeket értek. Panaszkodtak a miatt is, hogy őket is megfenyegették és előadták, hogy a legények a következő kifejezést használták: ..Most mi vagyunk az urak és a mesterek a fiúk." Ezt a panaszt Madasch Ferenc mester a tanács előtt megismételte. Az eredménytelen közvetítés után még 24-én délben a polgármester és a városkapitány egyes városkapitánysági hivatalnokok kíséretében a szállásra rn^nt, ahol mindent elkövetett a legények megnyugtatására és kioktatására. Biztosította a legényeket, hogy, ha hazamennének és rendes úton kísérelnék meg követeléseik érvényesítését, ők minden tőlük telhetőt megtennének, még azt is, hogy a legfelsőbb döntésig minden a régiben maradjon. A legények tántoríthatatlanok maradtak és azt követelték, hogy a csomaghordást, a legénytestület fennmaradását saját ládával, pecséttel és kulccsal, továbbá a négyhetenkénti gyülésezést írásban biztosítsák számukra, különben mind anuyian elutaznak. Minden ellenvetéssel szemben megmaradtak az írásos biztosíték követelése mellett. Ellenkező esetben az összes vándorkönyvek kiadását kérték. Így távozott el a bizottság, a legények következő kiáltásai közben: „Éljen a régi rend! Bocsássák szabadon Írnokunkat." Még aznap délután Vittich utasítást kapott a vándorkönyvek kiadására. A könyvek a legényszálláson voltak. Az utasítás szerint a szállásgazda és a legényeket munkába állító mester a diák ki a könyveket Vittich jelenlétében. Egyidejűleg jegyzéket kellett készíteniük a könyvet átvett legények nevével, születési helyével és az ország megjelölésével, hogy láthassák az elbocsátást kérők számát. Este 7 óráig osztogatták a vándorkönyveket. Ekkor Vittich le akarta zárni a továbbiak kiadását és másnap reggel 8 órakor kívánta folytatni. 60—70 legény kapta meg addig is a könyvet. Mindannyit figyelmeztette, hogy másnap reggel a főcéhmesternél írassák be a könyvbe munkaidejüket, utána tovább-utazhatás céljából azonnal láttamoztassák a városházán és így rendben elutazhatnak. Vittich halasztó rendelkezésével a legények szembeszálltak és követelték, hogy egész éjjel folytassa a könyvek szétosztását. Hangoztatták, hogy amíg minden egyes legény nincs birtokában vándorkönyvének, egyetlenegy sem íratja alá a föcéhmesterrel. Hatósági láttamozásra pedig nincs szükségük, mert hiszen e nélkül Magyarországon és egyebütt is minden segéd odautazhat, ahova akar. Egyébként se avatkozzék a tanács a dologba. Nekik csak a céhvei van dolguk. Ismerik már ők a névjegyzék összeírása körüli huncutságot is. Egyetlen tisztességes segéd sem engedj többé beiratni a nevét. Ekkor Vittich további öszszeütközések elkerülése végett távozott. 25-én reggel 8 órakor kézhez vette a tanács hirdetményét, amelyben újból nyugalomra és rendre szólítják fel a legényeket. Egyidejűleg utasítást kapott, hogy ha rendre térnének és hallgatnának a jó szóra, nyugta ellenében adja ki a hirdetményt nekik, megnyugtatásukra, kérésük legfelsőbb teljesítéséig. Kísérlete eredménytelen maradt, mert a legények többsége így kiáltott: „Ha nem aH ják meg nekünk, amit akarunk, megmaradunk az elutazás mellett.
