Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAGYAR CÉHRENDSZER 1848 EI.ŐTT 87 és méltánytalan kérés ily csekély holmi elhelyezésére, amit napjában gyakran használ is a legény, külön szekrényt vagy állványt követelni a mestertől. A tizennégynapos felmondási időt illetően a céh maga kéri a céhcikkek szigarú betartását. Nem a mesterek küldik el legényeiket a céhszabályban leszögezett felmondási idő betartása nélkül, hanem a legények teszik meg gyakran rosszkedvükben és munkakerülési hangulatukban, hogy ha a munka nem felelt meg, rögtön elbocsátásukat kérik. — Egyébként közismert, hogy az a szerszám, amit a legényeknek be kell szerezni, nagyon kis értékű és ezért méltánytalan, hogy ebben a szakmában a mester adja a szerszámot, mint a nehéz munkát végző foglalkozásokban. — Azok a mesterek, akiknél a legény a földön alszik, nem oly módosak, hogy legényeiknek a műhelyen kívül még külön — alvásra szánt — épületet tarthatnának. Ebből azonban nem következik, hogy — mint Vindisch állította — a földönalvás miatt meghűlnének. Számos mester vándorlás közben a körülményekhez képest majd a műhelyben, majd a szállás padlóján hált, mindamellett teljesen egészséges maradt. A bizonyítványt nem tartják hitelesnek, mivel a negyedévi kórházi számlából eléggé látható, hogy a legények legtöbb megbetegedése az éjszakai kicsapongás, vagy a túlzott italfogyasztás, vagy a kéjnőkkel való érintkezés miatt keletkezett. Az elmúlt józsefnapi vásár alkalmával mintegy 600 legény sereglett össze a legényszálláson. Több napig nem dolgoztak, érzékeny kárt okoztak mestereiknek és fellázadtak, sőt a városkapitányságon kijelenteni merészelték, hogy ők csak a legénytestületeknek tartoznak engedelmességgel, rajtuk kívül senkinek. Nemcsak a legények követeléseinek elutasítását kérik, a felkelés szerzőinek megérdemelt megbüntetését, akik a szokásos négyheti kórházi hozzájárulás kiegyenlítését is megtagadták, hanem a fennálló céhszabályokkal ellenkező legénytestületek azonnali feloszlatását; végül a felszabadított tanulók összejöveteleinek és az ú. n. „talléradó"-nak eltörlését is. E szerint a felszabadultnak meg kellett vendégelnie a többi legényt. Ez visszaélés és sok rendbontásra, verekedésre ad alkalmat. Végül a kórházi hozzájárulást a legényektől a jövőben ne a szálláson, hanem az erre a célra kijelölt mesterek és legények a munkahelyeken szedjék be. A városi tanács a legények panaszát a mesterek válaszával együtt Eichholz János városkapitánynak és Eisner Alajos céhbiztosnak adta ki jelentéstételre. A céhbiztos május 19-én céhgyűlést hívott össze a vitás kérdések tisztázása és az ellentétek kiegyenlítése végett. Mintegy 700 cipészlegény jelent meg a gyűlésen és megismételte a márciusi kérvényben előadott kívánságokat, hangsúlyozva, hogy ha kéréseik nem teljesülnek, mindannyian tüstént elhagyják a várost. A legények hirtelen távozása azonban éppen nyár idején, amikor a mesterek készletgyüjtésre dolgoztak, hogy a különböző vásárok idejére elegendő árujuk legyen, a munkáltatók súlyos károsodását eredményezte volna. A mesterek tartottak attól, hogy legények nélkül maradván keresetük sem lesz. Ezért mind ennek a bajnak, mind a legények várható „kilengéseinek" elhárítása végett a céh el akarta kerülni mindkét eshetőséget, így történt azután, hogy „mi ismételten szóbelileg kértük, hogy ezt az ügyet a cipészlegények fentemlített kijelentésére való tekintettel húzzák el és ennek következtében csak az év végén történt e tekintetben tanácsi döntés".67 67 A cipészcéh 1836. április 13-i jelentése Pest városához. (Fővárosi Levéltár, Intimata a. n. F. 65. No. 5491.)
