Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 75 szolgálta. Ekkor az elzárkózás tehát még nem mondott ellent a termelőerők fejlettségi állapotának és a fogyasztási igényeknek. Most azonban már, kb. az 1760 utáni évektől kezdve és az évek múlásával egyre inkább egybeesett a monopolisztikus helyzet biztosítására, a versenytárs kiküszöbölésére való igyekezet a céhesipari termelés csődjével, a termelőerők fejlődésének: — a felsorolt adatok tanúsága szerint — a kapitalizmus felé mutató fejlődésnek meggátlásával, a fogyasztási igények mennyiségi és minőségi tekintetben való kielégítetlenségével. „Számítsuk ide azután ezen minden emelkedést, felszárnyalást, tökéletesbülést elnyomó nyűgöket, mik a céhek visszaélései és fogyatkozásaiból a találmányok, javítások pártolatlanságából" erednek — hangzik a Magyar Ipar Egyesület 1843. dec. 26-i véleménye.49 A céhrendszer válságának jele az újításokkal, találmányokkal való szembeállás. De a céhek magatartása minden vonatkozásban a válságot jelzi. Megoldani persze nem tudják, sőt előmozdítják a válság elmélyülését, a tőkés versenytársak jelenléte idején. IV. A magyar céhrendszer válságát tükrözi a munkaerőkérdés alakulása a céhes iparban. A vidéki és városi kontárok számának szaporodása azt látszik igazolni, hogy munkaerőfölösleg van. Ezt kellene alátámasztania annak a már érintett ténynek is, hogy a mesterek jelentős része az évnek csak egy részében tudott kenyeret adni a legénynek, aki tehát az év többi részében szabad volt. Ezzel szemben a céhek általános törekvése a nekik szükséges munkaerő biztosítása és állandók a panaszok, hogy nincs elég segéd, hogy egyesek nem jutnak segédhez. Magasabb bérek ígéretével legények elcsábítása, a legények felmondási és távozási lehetőségeinek korlátozása, mind a céhek fegyverei közé tartoztak.5 0 A pesti német vargacéh egyes mesterei 1846-ban panaszolták el, hogy „szükségökhez, s nem munkájuk mennyiségéhez arányos számú legényeket vagy éppen nem kapnak vagy csak ügyetlen, alig felszabadult kezdőkkel kénytelenek beérni, kik ahelyett, hogy segédkezet nyújtanának, a reájok bízott munkát elrontják, s az anyagok hasznavehetetlenné tételével csak kárt okoznak", ha pedig néha jó legényekhez jutnának, „az tőlük, mint jelesen Szeivert Jánostól, Springer Józseftől idő előtt, sőt gyakran botrányos erőszakkal is elvétetik". Rollinetz Márton másfélévé mester és nem kapott segédet. A céh válaszában kiemeli, hogy a legényszükségletet feljegyzik és a beérkezőket jelentkezés sorja szerint kiosztják. Hogy a szükséglet fedezve nincs, „azt olly körülmények között, midőn mint nem ritkán történik a szükségelt legé-49 O. L. Régi orsz. Lt. Lad. XX. No. 20. Fase. I. 57. 50 Morei: i. m. 20—21. lap.
