Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 73 csoló, senkitől sem tanult ezermester-készségét és iparkodott ilyen módon előteremteni maga és családja megélhetését. A kalocsai egyesült kovács-, lakatos-, asztalos-, kerékgyártó-, kádár- és szabócéh hasztalan kérte 1842-ben, hogy a pusztákon kovácsmesterséget űző kontárokat tiltsák el a mesterség gyakorlásától. A megye a lefolytatott vizsgálat során megállapította, „hogy a Kalocsai szállásokon a várostól egy, sőt más fél órányi távolságra lakó földművesek az általok felfogadott kovácslegényeket nem nélkülözhetik" és így ezek a maguktól tanult parasztlegények tovább dolgoznak.41 Siklós mezőváros ács- és kőmüvescéhének panaszára Baranya megye 1845-ben megállapította, hogy a helybeliek közül többen „gyakorolnak faragó munkát", akik nem tanulták ki az ácsmesterséget. A helytartótanács, amely — mint látni fogjuk — általában a kontárkodás ellen van, eltiltja ugyan a kontárokat az ácsmesterség gyakorlásától, „kivéve a közönséges paraszt faragó munkát".42 A makói egyesült asztalos-, lakatos-, üveges-, ácscéh is a mesterséget ki nem tanult iparűzők ellen panaszkodott és kérte foglalkozásuktól való eltiltásukat.. . „Az idő előhaladásával egy idejű gyakorlathoz képest, még mi előtt a Czéhbeli váltságosságok tájékunkon divatba jöttek, többen voltak olyanok, kik a kézi mesterségnek ön fejektől eltanult azon ágait, mellyek nékiek élelemforrásul szolgáltak", gyakorolták és áruikat országos és heti vásáron árulták. Céhbeállásra ezeket a céheseknél kisebb képzettségű iparűzőket kényszeríteni nem lehet, mert a kényszer keserű következményekkel járna és „közvetlen az ezen a tájék mondhatni egyedüli népességét tévő szegény adófizető népet sújtaná, — amely t. i. a maga egyszerű épületeit és ruházatait jelenleg is többnyire a czéhbeli mesterek által korlátoztatni kivánt kontárokkal, kik t. i. tanulmányaikat egyedül természeti hajlandóságaiknak köszönhető régi gyakorlottságukból szerzették, készítteti azon kiviil pedig ezen osztály mely most az adózó nép fent irt szükségeit a kiváltságosság szine alatt, tsak az uzsorásabb jövedelem után ásitozó czéhbeli mestereknél sokkal oltsobban tellyesiti... élelmének igaz utoni keresése módjától fosztatnék meg" — hangzik a megyei küldöttség 1842. évi véleménye, amely egy 1818 óta többször megismétlődő céh-kontár viszályt kívánt lezárni.4 3 Ugyancsak maguktól tanultak azok a félegyházakörnyéki kerékgyártók is, akikről a Jászkún kerület 1842. szept. 1-én többek között ezt jelentette a helytartótanácsnak: ,,... a helybeli Tanács az illy szegény sorsú emberektől, kik az esztendő némelly részeiben élelmöket másképpen nem kereshetik, élelem szerzési módjokat elvenni nem kívánván, megengedhetőnek véli; — miszerint durvább fa készítményeket helyben a piacon, és vásárokon árulhassák".44 41 O. L. Htt. Dep. Citt. 2—221—1842. 42 U. ott. Dep. Citt. 2—73—1845. 43 O. L. Dep. Citt. 2—150—1842. 44 U. ott. Dep. Citt. 2—189—1842.
