Századok – 1948

Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60

A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 61 végzi. Éppen ezért lényeges a kézműves egyéni ügyessége, művészete, szerszámkezelési fogásai, hivatásbeli tapasztalata. Ennek a mesterségnek elsajátítása azonban hosszas tanulást igényelt. Ilyen körülmények között a súlypont a mestertől elsajátítható tudáson, tapasztalatok, ismeretek szerzésén volt. Ezért hosszú ideig a mesternek és legényének viszonya nemcsak a kizsákmányoló és kizsákmányolt, hanem a tanító-tanuló kapcsolata. A kézműves ipari tevékenységével megkülönböztetett helyzetet is iparkodott elérni a város társadalmában. Ezt a megkülönböztetett helyzetet éppen mesterségbeli tudása, ügyessége, tapasztalata biztosítja a mesternek mestertársai és a városi társadalom egyéb rétegei között. A meggazdagodás kezdetben még nem játszik szerepet. Ez az állapot azonban lassan megváltozik. Növekszik a fogyasztóközönség, tágul a piac és ekkor az iparos lassanként megszűnik csak a helyi piac szükségletei vagy rendelők számára dolgozni. Raktárra, távolabbi ismeretlen felvevőképességü vásárok, fogyasztópiacok számára kezd termelni. Ezen a ponton előrehalad a rétegződés és egyben a bomlás is a kézművesek között. Amikor a feudalizmuson belül előrehalad az árutermelés fejlődése, élesedik az iparosok közötti verseny. Lassan kialakul a szegényebb és a gazdagabb mesterek rétege. Mi okozta ezt a változást? Az egyéni ügyesség, tapasztalat. Ugyanazt az árut az ügyesebb, jobb munkaeszközökkel dolgozó ember rövidebb idő alatt jobban, szebb kivitelben állítja elő, mint az ügyetlen, a rosszabb eszközökkel dolgozó. „Az ... árutermelés kezdetleges formái között — írta Lenin — a kézművesek közötti verseny még gyenge, de abban az arányban, ahogy a piac kiszélesedik és mind tágabb területeket ragad magához, ez a verseny egyre erősebb lesz, tönkreteszi a kisiparos patriarchalis jómódját, amely az ő tényleges monopolista helyzetén alapul. A kisárutermelő érzi, hogy érdekei a rajta kívülálló társadalom érdekeivel ellentétben, monopolista helyzetének megőrzését követelik és ezért fél a versenytől. Mindenféle erőszakot felhasznál, egyéni és kollektív módon egyaránt, hogy körzetébe ne engedjen be versenytársakat és kisiparűzői biztosított helyzetét állandó vevőkörrel szilárdítsa meg.s A főok, amely a kézművesek céhszervezetét életrehívta, a feudalizmus belsejében kifejlődő árutermelés, ill. a kialakuló verseny volt. Amikor azonban az árutermelés szétfeszítette a helyi piac kereteit és túllépte ennek határát, amikor a kézműves már távolabbi vásárok számára termelt, esetleg nem is maga, hanem kereskedők hozták forgalomba áruját, bealkonyult a céheknek. Egyre jobban kifejlődtek azok a vagyoni különbségek, amelyek a Marx által felfedezett értéktörvény hatása folytán jöttek létre az iparűzők között. Az iparosok közötti különbségek egyre mélyülő szakadékot vájtak a céhen belül lévők között. Lassan, de biztosan aláásták a 3 Lenin: i. m. 297—299. lap.