Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
38 Г. ZSIGMOND PÁJj Mert nem lehet kétségünk az iránt, hogy itt nemcsak a parasztok elnyomásáról, hanem — jelentős mértékben — kisajátításáról van szó. Számos adat) igazolja ezt. Edelspacher Zsigmond pl. 1735 június 15-én a temesvári katonai kormányhoz intézett felterjesztésében „több év óta kóborló csapatról" beszél, „kik főképen a modenai herceg és Stahremberg gróf uradalmaiból menekültek el".9 * A mozgalom elfojtását követő vizsgálatok befejezése után pedig „a királyhoz intézett felterjesztésében (1736 január 24.) kijelentette a bíróság, hogy... az eddigiekből teljesen kiderült, hogy ezt a lázadást és összeesküvést nemcsak a leghitványabb és az ekeszarva mellett született, hanem egyúttal dologkerülő s rablásra és tolvajságra vágyó emberek kezdték, abban bízva, hogy az országból kivitték a katonaságot".93 Végül hadd említsünk egyet az olyan értelmű adatok közül, amelyek szerint — mint 1744-ben történt Békés megyében — „elrendelték, hogy egy megyei tiszt pandúrokkal és ha kell, fegyveres néppel minden két hónapban járja be a pusztákat és fogdossa össze a tolvajokat és gyanús egyéneket".9 4 Az állami uradalmak elkótyavetyélése tehát jelentékeny mértékben sújtotta a jobbágyokat és a magyarországi eredeti tökefelhalmozás fontos mozzanatát alkotja. Nem csoda, hogy az elnyomottak és főleg a kisajátított „dologkerülők" forradalmi mozgalmakban törnek ki, akárcsak a XVII. század utolsó évtizedeinek bujdosó tömegei. S megint az a döntő kérdés, akad-e vezetőjük, van-e, aki élére álljon mozgalmuknak. A felkelők abban reménykednek, hogy lesz majd vezérük: ismét megjelenik majd Rákóczi tábornokaival és élére áll küzdelmüknek.95 „A nép ... egyre várta az öreg Rákóczit s tőle remélte szabadulását." A forrongó parasztok azt remélték, hogy „ha... Rákóczi hall a dologról, bizonyosan bejön hozzájuk". „Mindjárt a zendülés kitörésekor híre járt, hogy a fölkelők Rákóczi számára fogadják a népet."96 A mozgalomban fontos szerepet játszó szentandrási bíró „az asztalt megütvén, azt mondotta: Tudgya meg akárki, hogy többé nem szentandrási bíró, hanem tiszta szín kuruc vagyok, én belőlem sem foly víz, hanem vér, és egy csepp vérem kifolytáig Rákóczi híve vagyok".9 7 De a felkelők, akik Rákóczit várják, akik azt remélik, hogy a magyar nagybirtokososztály tagjai közül támad majd ismét vezérük, csalatkoznak, levegőre építenek. Rákóczi meghalt és az új magyar nagybirtokososztályban már nem akad hozzá hasonló kivételes egyéniség. Az idegen vagy hazaáruló földbirtokosok közül 92 Márki: Arad vármegye... 331. 93 U. o. 335—336. 84 Scherer: i. m. I. 326. 95 V. ö. Lukinich Imre: Al-Rákócziak és a Rákóczi-kérdés a XVIII. században. Rákóczi Emlékkönyv. Bp.. 1935. II. 389. kk. 96 Márki: Péró... 16, 29, 87. 97 Heves vármegye alispánjának a kancelláriához intézett jelentéséből. Id. Szederkényi: i. m." IV. 2111.
