Századok – 1948

Kán; Sz. B.: Az 1848-as forradalom Ausztriában és Németországban (Ism.: Gál Éva) 380

Sz. В. KAN: AZ 1848-AS FORRADALOM AUSZTRIÁBAN ÉS NÉMETORSZÁGBAN. Moszkva, 1948. Az Oroszországi Federációs Szocialista Szovjetköztársaság Állami Tankönyvkiadója. A 48-as forradalmak „csak apró epizódok voltak, jelentéktelen rések és repedések az európai társadalom kemény törzsén, de feneketlen mélységet tártak fel alatta... Zajosan és rendetlenül meghirdették a proletariátus felszabadítását — а XIX. századnak és e század forradalmainak titkát", — így határozta meg Marx a 48-as forradalmak jelentőségét. Az a tény, hogy 1848-ban először lépett fel a proletariátus, mint önálló erő, hogy a forradalom során a munkások nem egyszer mentek ki vörös zászlókkal az utcára, elég volt a burzsoá történetírók számára ahhoz, hogy a 48-as forradalmak igazi jelentőségél minden eszközzel elferdíteni igyekezzenek. Elhallgatni, elfeledtetni törekedtek azokat a harci formákat, jelszavakat, amelyeket oly bőségben szült a 48-as forradalom, s amelyek tanulmányozásából Marx és Engels sok tanulságot vont le a proletárforradalom taktikája számára. A marxista történetírás feladata az volt — és Kán professzor bevezetőjében ezt tűzte ki célul —, hogy feltárja a 48-as forradalmak valódi hátterét, vereségük okait, a különböző osztályok magatartását a forradalom folyamán, megmutassa e forradalmakban a leglényegesebbet, az előre mutatót — a proletariátus első önálló akcióit. E feladat megoldásában olyan felbecsülhetetlen értékű útmutatásokra támaszkodhatott, amelyeket a polgári történetírás soha még csak meg sem kísérelt felhasználni: a forradalomban a legtevékenvebben résztvett Marx és Engels írásaira és megjegyzéseire. Sz. B. Kán professzor részletesen elemzi könyvében a bécsi kongresszus után kialakult politikai és gazdasági helyzetet Németországban és Ausztriában. Rámutat arra, hogy a két ország előtt álló feladatok különbözőek voltak: míg Németországban az egyesítés volt napirenden, Ausztriában az önálló államokra való szétszakadás. A 48-ig terjedő időszak elemzésénél kimutatja, hogy a nagybirtok korlátlan uralma ellenére is a kapitalizmus, a burzsoázia — különösen Németországban — fejlődésnek indult, sőt maga a junkerség is a kapitalizálódás útjára lépett. Ezzel együtt megjelent a proletariátus is, elsősorban Rerlinben, de Németország más vidékein is. A 30-as, 40-es években a német munkásmozgalom már megtette első lépéseit (lásd: „Igazak Szövetsége", Weitling tevékenysége, a sziléziai takácsok felkelése, stb.). Ilyenformán a 48-as német polgári forradalom előestéjén a német munkásmozgalom sokkal fejlettebb volt, mint Anglia és Franciaország munkásosztálya a maguk polgári forradalma idején. Ez a körülmény határozta meg az egyes osztályok magatartását a forradalomban, meghatározta a forradalom menetét és végső soron a kimenetelét is. Kán professzor részletesen és kimerítően tárgyalja a forradalom eseményeit, a márciusi forradalomtól kezdve egészen az ellenforradalom végleges győzelméig. A tények és adatok sokaságán keresztül mutatja be szemléltetően, hogyan árulta el a burzsoázia a legelső napoktól kezdve saját forradalmát, hogyan egyezett ki a nagybirtokos-militarista uralkodóosztállyal a munkásosztálytól való félelmében, hogyan hagyta cserben a parasztfelkeléseket. Megmutatja Kán professzor a köztársasági demokraták szerepét is, akik kispolgári voltukhoz híven, egyetlen kérdésben sem tudtak következetes álláspontot elfoglalni és ingadozásukkal elősegítették az ellenforradalom győzelmét. A márciusi forradalom során óriási jelentőségük volt a március 18—19-i berlini eseményeknek, amikor a munkások és kézművesek diákokkal, hivatal-